Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 9. szám - MŰVÉSZET - Késmárky Mária: Nagy István Baján
MŰVÉSZET KÉSMÁRKY MÁRIA NAGY ISTVÁN BA]ÁN LETELEPEDÉS Nagy István festőművész egészségi és idegállapota a harmincas évek elejére labilissá vált. Okaira Pap Gábor reflektoroz: „Köztudott, hogy a polgári társadalom kereteiből már pályája elején megkísérelt kitörni, és élete végéig nem volt hajlandó »beilleszkedni«. Ennek a szembeszegülésnek külső megnyilvánulásait a Nagy István-kutatás kezdettől fogva számon tartja, a »nomád« életmódot általában pozitívan értékelve. Kevesebb szó esett arról, hogy a függetlenséget milyen áron sikerült megvásárolnia a művésznek. Hogy már a tízes évek végén szerződéses viszonyban állott a Wolfner céggel, és egészen 1926-ig, házasságáig, a leszállított képek ellenértékeként többé-kevésbé rendszeresen folyósított illetmény biztosította megélhetését. A polgári társadalomhoz fűző köldökzsinórt csak ezután metszi el véglegesen — az eredmény nem is várat soká magára: nyomorba jut, megrokkan és végül a kóbor életmóddal, voltaképpeni munkastílusával is fel kell hagynia.” A sokfelé bolyongó művész utolsó éveinek állomásai — miközben egyre terhesebbé vált a feleségével és kisgyermekével való költözés — így következtek: 1928—30-banSajkásszentiván (aművészanyósának falvacskája Jugoszláviában), Budapest, Harta, Bácsalmás és végül Baja. Nagy István életrajzának ez az utolsó szakasza nem pontosan ismert. Meglehetősen ellentmondóak a Bajára telepedés időpontjának adatai is. A korabeli bácskai folyóiratok, levéltári adatok és a Nagy Istvánt személyesen ismerők elbeszélése alapján biztosra vehető, hogy 1933 októberében vagy novemberében költöztek a városba. Egyik bácskai lap (Felső-Bácska) 1933. aug. 3-án a művész bácsalmási nyaralásáról ad hírt. A riporter kérdésére: — Hogyan került Bácsalmásra? — a művész így válaszol: — „Egyesztendei betegeskedés után Hartára mentem s onnan bácsalmási rokonaim hívására idejöttem. Alighanem néhány hónapig itt is fogok maradni.” A néhány hónapból három vagy négy lett, mert november elején már Baján találjuk. Azt megelőzően Bácsalmáson és Jánoshalmán rendeztek műveiből kiállítást. NYILATKOZIK IFJ. NAGY ISTVÁN Ifj. Nagy István édesapja bajai letelepedésére így emlékszik:, ,1934.szeptemberében mentem iskolába, előtte egy évig Baján, a Damjanich utcai óvodába jártam. Tehát 1933-ban kerültünk Bajára. Hogy apám régebben járt-e itt, erről anya sohasem beszélt. — Én 1927-ben születtem, akkor egy darabig Pesten voltunk még. Utána jött a bakonyi vándorlás, ahova engem is anyával együtt magával vitt apa. Azután egy darabig újra Pesten laktunk. Később lekerültünk Sajkásszentivánra, Bácskába, anyai nagyanyámhoz, aki községi bába volt. Mintegy két évig éltünk ott. Miután a szerbek kiutasítottak, visszakerültünk Pestre, ahol egy német mérnökcsalád, Zabránszkyék fogadtak be bennünket. Később, négy és fél évre Hartán éltünk. Következő állomásunk Bácsalmás, Kossuth Lajos utca. Kicsi voltam még, a Szoyka állatorvosék házában. Anya valahonnan régebbről ismerte őket.” 74
