Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 9. szám - MŰHELY - Beke György: A Brassói Lapok három élete
Ebből az alig 200—300 példányban megjelenő lapból, az iramos, zaklatott idők elelnére sem hiányzott a szépirodalom. Egyik első oldalon, vezércikk helyén Petőfi Sándor versét közli, másutt utalásokat találunk a forradalmi korszak irodalmi életére. * Ez a Brassói Lap a maga néhány számával igazi hagyományt nyitott a városban. Az 1895 januárjában induló Brassói Lapok, ez a hetente háromszor megjelenő politikai, társadalmi és szépirodalmi újság, tudatosan vállalta nevében a nagy elődöt. Bizonyságként elegendő idézni az első szám Irányelveink című vezércikkéből: „Ily módon vélünk eleget tenni a »Brassói Lapok« elé fűzött azon másik feladatnak, hogy a brassói magyarság és a Brassóban élő nemzetiségek között békét, egyetértést és szeretetet megerősíteni és teljes erejéből ápolni fáradhatatlanul igyekezzék, ellene állván minden ezen igyekezettel ellenkező törekvéseknek, és hathatósan előmozdítván minden ezen igyekezettel egyező intézkedést, bárhonnan jöjjön is.” Nehezen gördülő mondat, de tiszta beszéd. Ebből az újságból, a második születés után három évtizeddel a romániai haladó magyar sajtó máig tisztelettel emlegetett, példának tartott jelentős demokratikus orgánuma vált. Az első három évtized nem volt töretlen, maga a lap megmaradt helyi jellegűnek, Brassó megyén túl alig ismerték, s az akkori olvasóknak talán nem is lett volna miért ismerniük. Annál inkább feléje fordult az érdeklődés a húszas évek végén, a harmincas években. Baloldali állásfoglálásait az ország vezető lapjai és külföldi újságok idézték. A spanyol polgárháború idején határozottan állást foglalt a köztársaságiak mellett, a fasizmus, a népeket egymásnak uszító sovinizmus ellen. A Brassói Lapok a társadalmi és nemzeti elnyomás teheit viselő dolgozó tümegek szomorú krónikáját írta minden számában. A vasárnapi Kacsó-vezér- cikkek országos vagy nemzetközi kérdésekben mindig az őszinte, becsületes demokratikus közvélemény hangját szólaltatták meg. Emlékezetes vezércikkek voltak, amelyek befolyásolták a közhangulatot, a társadalmi, gazdasági és nemzetiségi elnyomás ellen küzdő kommunisták harcának szereztek híveket, támogatókat. Irodalmi szempontból is jelentős fórum volt a két világháború közötti Brassói Lapok. Széles körű antifasiszta, népfronti vonalvezetése lehetővé tette, hogy hasábjain írók százai szólaljanak meg. Rendszeresen közölt itt Tamási Áron, egy ideig belső munkatárs volt Salamon Ernő, a szerkesztőség kötelékében dolgozott Kovács György, Gábor István, Jakab Antal, Tamás Gáspár, Szemlér Ferenc, Ruffy Péter, Látó Anna, Cseresznyés Sándor. És természetes, hogy itt publikálta az időben irodalmi munkáit a főszerkesztő, Kacsó Sándor. Vakvágányon című regénye összekapcsolódik brassói éveivel. Ő indította el a Hasznos Könyvtár sorozatát, amely egyebek között Mikes Kelemen törökországi leveleinek válogatását közölte, Tamási Áron bevezetőjével. A második Brassói Lapok a változott körülmények között folytatta az első demokratikus, forradalmi hagyományait, a fasizmus elleni harcra mozgósította olvasóinak nagy tömegeit. (Néhány héttel 1944. augusztus 23-a után megjelenik a Népi Egység, s az ezt követő napilap pedig a Brassói Lapok egykori „tömeglapjának”, a népszerűségnek örvendő Népújságnak a nevét vette fel.) * Jó tíz esztendővel ezelőtt, hosszabb szünet után, ismét magyar nyelvű hetilap indult Brassóban, Új Idő címmel, amely a megyésítés után, 1969-ben, ismét a Brassói Lapok nevet vette fel. így tehát a Brassói Lapok harmadszorra indult el, ezúttal a megyei pártbizottság és a megyei néptanács sajtószerveként. Az utóbbi öt esztendőben a megújult lap mind magasabb szinten elégíti ki olvasói igényeit. Mindenekelőtt hűséges tükre Brassó megye mai életének, ipari fejlődésének. Riportokban, közgazdasági eszmefuttatásokban, műszaki tanulmányokban Brassó mai iparának minőségi szintjét érzékelteti. A lap állandó gondja a munkásság élete, sorsa. Az utóbbi öt-hat esztendőben szinte egy művelődési intézmény szerepkörét felölelő munkát is végez. Egy időben matinékat szervezett, azután önképzőkört indított, most pedig patrónusa, éltetője a szabadegyetem magyar kurzusainak. A Brassói Lapok irodalmi-művészeti oldalairól külön kell szólni. Gondja a Brassói Lapoknak a brassói magyarság műveltségének gyarapítása, de ugyanígy a diákság segítségére kíván lenni a tananyag jobb elsajátításában, mélyebb megértésében, ezért indított kis irodalomtörténeti sorozatot a romániai magyar irodalom jeles alkotóiról, ezért közölte írói Albumát. A hajdani Brassói Lap 125. évfordulója egy újság három életére emlékeztet. Kolozsvár, 1974. április 73
