Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 1. szám - Tornai József: Versek

nyerítő, kétlábra álló és lezuhanó vadcsődör-vér, számító, gazdagságra éhes ükapák, nagybátyák vére: életemet egy házért, cimboráló szóért, nők pávaszeméért, bujkálás, félelem kútjából fölszökő vér, végigjött az ázsiai síkságon, napszámosok, huszárok, örökké-szülő anyaősök vére, szét kell öntözni ezt a vért, eladó a Tornai-vér: a szomjúság, ami megmaradt.

IMA AZ ATOMBOMBÁHOZ

Megcsókolnám acél-kabátod, de nem érlek el,

messze vagy tőlünk, mint az isten: bogarak és halak ura.

Te adod nekünk a levegőt, gyerekeink ujjongva nőnek, mint az erdő,

cserregnek a madarak reggel ablakunk előtt;

és ha megcsókoljuk szerelmünk vállát, téged csókolunk.

Mi megszülettünk, de most te nemzel nekünk időt, vért, földet, te vagy a bizonyosság, hogy holnap is itt leszünk, süttetjük bőrünket a napon.

Mert te a fejünk fölött körözöl és irgalmasan nézel ránk a céltalanság ökör-szemeivel.

5