Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 1. szám - Veres Péter: Naplójegyzetek
VERES PÉTER NAPLÓJEGYZETEK Olvasás közben AZ ÖREGEDŐ EMBERNEK — ha kenyere és a gondviselése megvan — egyetlen örömet már csak a munka ad. Igen, az írónak, művésznek, tudósnak, s még az alkotó államférfinak is. De mi van a többiekkel, akiknek kenyerük, esetleg gondviselésük sincs, vagy ha van, hideg, szeretet nélküli ? Miért felejtkeznek el a világ élén álló emberek azokról, akiknek se hjrük, se dicsőségük, se szerető gondviselésük? Miért tekintik fontosabbnak a saját, néhavaló pesszimista hangulataikat vagy optimista — alkotó — rohamaikat, mint a többi emberek dolgát? A fogalmakat, hogy pesszimista vagy optimista, szintén ők — az értelemmel és hatalommal élők — teremtették, a tömegek csak élnek vágyak és remények között. A filozófiai lemondás és kétségbeesés szintén intellektuel lelkiállapot, az élet nem optimista s még kevésbé pesszimista: miért felejtik ezt él az értelem és hatalom emberei? Ami a világon történik, halad, változik, azt az az erő adja, amit optimizmusnak neveznek, de az a jóság és bölcsesség, ami az egész életrohamot elviselhetővé teszi, a belátó bölcsességből fakad. Még a „boldogságért” sem érdemes rossznak lenni, mondja a szkeptikus. Milyen jó volna, ha a vak hatalomvágy nem kényszerítené már ezt a bölcsességet meghátrálásra, és értelemmel és mérséklettel teremthetnénk meg a szükséges fegyelmet, s nem az Egyháznak kellene karjaiba ölelni a megfáradott embereket, mely Egyház különben is csak az emberi lelkek feletti misztikus uralomból és Uralomért él, s nem az emberiség boldogságáért. Az az érzés, hogy boldoggá teszem az embereket, ha elfogadtatom velük a földi belenyugvást és a túlvilági reménységet, csak azokat a papokat teszi boldoggá, akik el tudják ezt hitetni az emberekkel, mert ez adja meg a lelkek felett való hatalom érzését. Mert eddig csak ők tudták az emberi kétségbeesést, a pesszimizmusba esett alkotó emberét is, a taposómalom jármában keringő tömegekét is csöndes belenyugvássá vagy lelki kielégülést előidéző „mea kulpázássá” változtatni. A katolikus disciplinában minden benne van, amit ebből a vallások — bármely vallás — ki tudtak hozni. S a szocializmusra vár az a nagy harc, hogy — ha ez egyáltalán 6
