Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 7-8. szám - MŰHELY - Fehér Zoltán: Új hold, új király (Bájoló imádságok Bács-Kiskun megyében)
A ráolvasások utóélete, ráolvasás-paródiák A kimondott szó erejébe vetett hit gyöngülésének eredménye, hogy ennyi ráolvasást sikerült összegyűjtenünk. Nemcsak a közismerteket kaptuk meg könnyen, de a titkosak közül is többet. Nem ellesnünk kellett már, de diktálták az idős és középkorú parasztemberek, sőt volt olyan is, aki leírta nekem. Szánkon több ráolvasás elmondása után közölték, hogy már nem hisznek gyógyító erejében. Ezt bizonyítják a következő történetek: ,.Gyere, asszongya, majd ráimád- kozok. Olyan tréfás ember vót nagyon. Aztán azt mondja, majd ráimádkozok: Isten törje, Mária szakíjja, Ezt a büdös nyavalyát, Aki a világra hozta! Közbe körösztölte vagy mit csinát, vagy karikázta, tudom is én. Má ő csak olyan viccbül tudta, mer úgy hallotta ő is.” ,,A bátyámnak a nyakán volt egy gilva. Azt mondja, majd én elolvasom. Oszt odamegy hozzá: Nyúlháj, bakháj, Ha meggyógyul, nem fáj. Jaj, de mérges vót a Feri . . . Csak tréfábul mondta.” A kimúló szokás tehát létrehozta önmaga pródiáját. Nem hisznek benne, tréfálkoznak vele. Az óvatosabb emberek csak ennyit mondanak: „Se nem ártott, se nem használt.” A ráolvasás, mint az egyik legősibb népköltészeti műfaj, megérdemli figyelmünket szépsége miatt, de azért is, mert sokat elárul középkori költészetünkből, pogánykori hitvilágunkból. Anonymus szkeptikusan hallgatta a regősök csacska énekeit, s belőlük alig mentett meg valamit. Bornemissza Péter — szerencsénkre — több bájoló imádságot följegyzett, bár hozzátette: „Miért írattak ezek? Ezeket azért írtam: hogy értsed, mi legyen az bájolás, és azon igékből vödd eszedbe, hogy ördög találványa.” Köszönet illeti azokat az embereket, akik megőrizték nekünk ősköltészetünk eme becses emlékeit, s átengedték számunkra, így a paraszti kultúra ezen a téren is tiszta forrása lehessen nemzeti kultúránknak. Köszönöm Besenczi Sándornak is, hogy felhasználhattam Kalocsa környéki ráolvasás-gyűjteményét. 77
