Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Második otthonunk
SZÁMVETÉS ELŐSZÖR „Szokott-e lenni honvágyad?” Gyakran, ritkán, sohasem: így lehetett a kérdésre válaszolni. Azt olvasom ki a szemekből, hogy ezek a gyermekek tudják, milyen jelentést hordoz a szó. Gyakran érez honvágyat 72 (32%), ritkán 129 (58%), sohasem 23 (10%). Inkább a lányok „anyásak”, érzékenyek a lelkiekre: a 23 fiú mellett 49 szenved gyakran honvágytól: és a 23 — honvágyat sohasem érző — gyermek közt csak 4 lány van. Nem tudom, mit gondoljak erről a 23-ról. Dunavecse kivételével mindenhova 1 —2 jut belőlük, kivéve Soltvadkertet, ahol 8-an vannak. Ez a kollégium modern: a jók között is a legjobb. Komfortja, kényelme, nemkülönben a nevelői munka eredménye is mérhető abban, hogy a neveltek egyharmada nem úgy jelez vissza, mint a többiek ott és máshol. Valószínű — hiszen lelkiekben sem vagyunk egyformák —, hogy belőlük válnak az erős, a jég hátán is megélő emberek; vagy a hidegen számító, az önös boldogulásnak mindent alárendelő emberek cseperednek belőlük? Ők lesznek az otthont, a hitet, a hazát hagyok? Nem tudom. ..Végiggondolva az itt töltött időt, hogy érzed magad a kollégiumban?” A számvetést minden tanuló elvégezte. Eszerint a közérzeti kép sötétebb tónusú, mint eddig láttuk, mert csak 109 gyermek (némi kerekítéssel 48,5%) érzi jól magát; 6-an (3%) rosszul érzik magukat és ugyancsak 109-en tűrhetően. A fiúk és a lányok nyilatkozata nem a számarányuknak megfelelően szóródik: az előbbiek 53, az utóbbiak 45 százaléka mondja azt, hogy jó a közérzete. Rangsorolva a kollégiumokat, az élmezőnybe Kunszentmiklós, Tiszakécske és Soltvadkert tartozik: e helyeken a tanulóknak megközelítően kétharmada érzi jól magát. A középmezőny Jánoshalma, Kecel, Kisszállás, Tompa, ahol a lakók körülbelül fele-fele arányban sorolnak be a két egyforma létszámú közérzeti csoportba. Sereghajtónak Izsák és Dunavecse. Izsákon a gyermekeknek csak egyötöde érzi jól magát (25 — 5), Dunavecsén egy tizenegyedé (11—1). A sorrendet kialakító, szubjektivitás hangsúlyozása közben is eszünkbe jut a népi bölcsesség: az, hogy a gyermek mondja meg az igazat. Más oldalról: a neveltek közérzetében a nevelők munkája is megméretik. SZÁMVETÉS MÁSODSZOR „Ha magad dönthetnél abban, hogy a szülői házból járj iskolába vagy a kollégiumból, hogyan döntenél?” Természetesen nem a gyermekek döntik el, hogy honnan és hova járnak iskolába. Dönt helyettük a megye és az állam, amikor létrehozza és fenntartja a második otthont. Azután dönt a szülő, amikor elfogadja (meggyőződésből vagy muszájból, ezt később részletezzük) az állam oktatáspolitikai szempontjait és gyakorlatát. Ezért pedagógiailag nem volt egészen fair alannyá léptetni elő a döntés tárgyát: belekényszeríteni a komolyan mérlegelő, tapasztalatokat, érdekeket, érzelmeket latolgató ember nehéz szerepébe, amikor nyilvánvaló volt, hogy nem az övé a szerep, alakításának végeredménye pedig fikció. Miután a szociológiai kíváncsiság mégis legyőzte bennem a pedagógiai aggályokat, mégis papírra tettem a kérdést — és nem bántam meg: mind a 224 gyermek szembesítette közérzetét távolabbi érdekeivel és csak nyolcán nem indokolták a döntésüket. Ha maguk dönthetnének, akkor is a kollégiumból járnának iskolába 187-en 55
