Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Második otthonunk

(82 fiú, 105 lány), a szülői háztól 37-en (18 fiú és 19 lány). Az összlétszám 83 százalékát képviselő többség a tanulás, érvényesülés valamilyen feltételét emliti (amit csak a kollégium és a községi iskola ad meg), vagy a bejárás nehézségeivel érvel, gyakran mindkettővel. A kisebbségnél az otthonhoz a családhoz való ragaszkodás határozza meg a döntést. A ritka kivétel — amott és emitt — a szabályt erősiti.

„Itt (a kollégiumban) van, aki segítsen a tanulásban”, „szigorúbban fognak”, „rendszeres a tanulás”, „jobbak a körülmények”, otthon „nem tanulnék és megbuknék”. „Otthon nincs idő a tanulásra csak este.” „Itt jobb a tanulási lehetőség, és szigorúbban veszik, ha valaki nem tanul. Nekem otthon teljesen mindegy volt.” „Itt többet lehet tanulni, és nem vagyok úgy lekötve, mint otthon.” „Nem kell annyit gyalogolni, nem kell annyit dolgozni.”

Az iskolában „van orosz tanitás”, „minden tárgyat külön tanár tanít”, „közel az iskola, rendszeres a program, és segítőkész tanárok vannak”.

„Világítás, fűtés megfelelő, van idő a tanulásra, könyvolvasásra, tv, mozi, játék is elegendő, megfelelő a felügyelet.”

„Nehéz lenne otthonról minden nap 15 kilométert kerékpározni.” „Télen a nagy hóba nem tudnék iskolába járni.” „Ha rossz az idő, nem kell fagyoskodni vagy ázkodni.”

„Most már úgy döntenék, hogy a kollégiumból járnék, mert otthonról 3 kilométerre van a buszállomás, de tavaly még vonzódtam a szülő házhoz.” „A kollégiumból jobb járni, de csak télen, mert télen rossz arra mifelénk az út.” „Már jártam otthonról is, és sokkal rosszabb volt.”

Néhány kivétel: „A jövőben szükség lehet azokra a tanácsokra, amiket itt kapok”. „Szeretem a barátaimat, és szeretek velük együtt lenni.” „Nem olyan költséges, mintha otthonról járnék.” „Elég rosszak a családi viszonyaim.”

Otthon érzi jól magát az ember, mert mindennap látja a szüleit.” „Igen keveset vagyok otthon, és a szüleim nagyon hiányoznak.” „Én otthon a családban kellemesebben érzem magam.” „Anyukámék megértenek, és több élelmet kapok.”

Aki humánus meggyondolásból járna otthonról: „Szüleim is tanulhatnának, amit nem tudtak megtanulni fiatal korukban.” „Többet tudnék segíteni a szüleimnek.” Aki a praktikumot tartja szem előtt: „Szüleim többet megengednek, és segíteni is tudnék.” A „megrögzött” individuumok is otthonról járnának: „biztos, hogy otthon is tanulnék, ha nem hajtanának mindig”, „én osztanám be az időmet, aszerint, hogy mire mennyi időre van szükségem”, „minden nap otthon lehetnék és nem lennék annyira lekötött”.

HELYESLEM, NEM HELYESLEM

Hivatalos vélemény szerint a körzetesítés — amely nemcsak a tanyai, hanem a kisebb községek felső tagozatos tanulóit is érintette — nagyobb zökkenő nélkül történt meg. A szülőknek elmondták, miről van szó, és azok megértették... A szándéktalanul ironikus megállapítás a kegyes emlékezetnek szól, amely már madártávlatból is szépít. Mindazonáltal valószínű: a szülők jelentős része első hallásra tényleg megértette (vagy úgy tett, mintha megértette volna), hogy a körzeti iskolát és a tanyai kollégiumot — nem kevés anyagi áldozattal — az ő hátrányos helyzetű gyermekei érdekében szorgalmazza az állam. Majd azután, hogy az apa és az anya (olykor a nagyszülők is) kívül-belül megnézték a házat,

56