Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 7-8. szám - VALÓ VILÁG - Kiskunfélegyháza 200 éve város - Romsics Ignác: Levelek a frontra
szabadságot kap. és szegény Antalnak meg a vas kiüttöt két fogát. ő. már nincs harczba, mégis veszéles az élete, a sógorod is mén már 20 dikán vizitálásra, már negyetszer a háború ótta. tehát jó testvérem a jó terméstől megint távol vagyunk, nem lesz semmiből elegendő, mert sok hellen az aszszonyok munkáják a földet, tudod pedig milyen az aszonyi dolog, tehát ha az állam el viszi az embereket majd idővel ő is meg éhezik, mert már ithon nincs aki dolgozozon. a tájék mindenüt csendes, nincsenek fiatalságok, a lányok mind szomorúk, meg vannak alázódva, nincs akik ölelnék, mulatatná őket. erősen várják azt a szt. békét, ugyan minnyaján, mert bizony sok sok aszony és gyermek meg szekte már a háború árva, keserves kenyerét, sok arva zokog abban, szép sötét éjszakában, boldogságos Isten tekincs le már rájuk, hogy szabadicsd meg azokat akiket akiket még edig szent árnyékod alat meg őriztél, akiket pedig a goló céltól kiszolitottal, vid őket a fényes országodba, nebusúlj édes testvé(rem), majd elküldi a boldogságos szűz anyám Mária az ő szt fiját és hoza azt a szt. békét, és továb tisztelünk minnyaján, tisztel a sógorod is. mondja sokszor, hogy mijért nem jön már az én sógorom, most rá érnék a kölcsönt visza adni. Isten veled választ várok Kelt levelem 1917 November 26 dikán Szeretet kedves apuskám Kívánom a jó Istentől, hogy szavaim a leg job egésségben találjon, nekem hálá az Istenek, elég jó egéségem van, mejet neked is tiszta szivemből kívánok, tudatlak Kedves apuskám, hogy a hozám küldött leveled meg megkaptam, amelyiket Július 28 dikán leültél, és nagyon meg őröltem neki. még csak észt az egyet kaptam tőled, én már negyedik lapot küldöm. írjál sűrűben, tehát maradok . . . csókolunk minyájan Dicsértessék a Jézus Szeretett kedves férjem, kívánom az Istentől, hogy ezen levél jó egészségben találja, nékem jó egészségem van, csak az a baj, hogy te nem vagy ide haza. csak már jönnétek is haza, mert nagyon erősen várlak Kedves férjem, igen szépen kérlek külgyél egy fényképet, hogyha pedig nem vagy hajlandó a szavamra, akkor meg te magad gyere haza. Isten veled. Ili Régebbi történelemkönyveken és népszerűsítő füzeteken nevelkedettek számára bizonyára meglepő, hogy a levelekben véletlenül sem esik szó az I. világháború éveinek alapvetően fontos politikai eseményeiről, kormányválságról, nemzetközi értekezletről, fordulat évéről stb. Mindez, a nagy- politika kívülrekedt Juhász Mihályné (s minden bizonnyal a legtöbb földmunkás-napszámos feleség hasonlóképpen fragmentált) látókörén. Gondolatai két konstans elem, a szerelem és a munka köré rendeződnek. A férfi nélkül maradt asszony sóvárgása csakúgy visszatérő motívum, mint az évszakonként változó munkatevékenység részletezése. A lokális problémák mellett e két kérdéskörrel kapcsolatos mondanivaló tölti ki a levelek egészét. A feleség nem talált magyarázatot arra, hogy az ő férje miért nem jön haza szabadságra, amikor mások már többször is itthon voltak. Juhász Mihály sem értette, hogy miért nem láthatja „pacsirtaénekes szülőföldjét”. Egyikük sem tudott arról, hogy a szabadságolási rendeletek ismételten kimondták; „akinek 15 kát. h-ja van, vagy ennél kevesebb, annak szabadságolási kérvényét vissza kell utasítani, akinek 15—30 kát. h-ig van birtoka, annak kérvénye 2—3 hónapi szabadságidőre véleményezhető, végre az, akinek 30 holdon felüli birtoka van, annak kérvénye bizonytalan időre történő felmentésre terjesztendő”. Nem maradt más magyarázat számukra, mint a kölcsönösen feltételezett hűtlenség vádja, ami egyébként nem volt ritkaság az I. világháború idején. írtuk, hogy explicite szó sem esik politikáról. Néhány, a munkával és a megélhetéssel kapcsolatos közlés mögött azonban nem nehéz észrevenni a növekvő szociális elégedetlenkedést, ami potenciálisan a fennálló viszonyok bizonyos vonatkozásaival való szembefordulást is jelent. Megtudjuk, hogy 1916-ban „minálunk is szedik össze a búzát” (rekvirálás), hogy a „választási malaczok” ára állandóan emelkedik, hogy egy véka árpa már 11 forint stb. Általában: „A drágaság annyira növekszik, hogy (ha) egy esztendeig így megy, (akkor) megkel halni éhhen." Az 1916-os év közélelmezési helyzete már előrevetítette az 1918-as félegyházi tüntetéseket, amelyek közül a február 24-i az akkori idők legjelentősebbike volt Pest-Pilis-Soít-Kiskun vármegyében. Elsősorban ebből — az 1916—1918-as évek közélelmezési állapotaiból — táplálkozott 1918 őszének spontán és többnyire ösztönös, anarchikus tömegmozgalma, az ún. első tömegmozgalom, amely Félegyházán és a Duna— Tisza közén másutt is a malmok és a raktárak kifosztásával, ill. a jegyzők és a haditerménybiztosok menekülésével végződött. A polgári demokratikus forradalom ilyen jellegű vidéki indulása egyenesen következett az itteni lakosság többségének tudati szintjéből, a napszámosság és a cselédség szervezetlenségéből. Juhász Mihálynéban például 1917-ig nem merült fel a háború befejezésének reális alternatívája, legalábbis a leveleiben ez nem tükröződött. A megállapodottságból, a tradicionális viszonyokból kimozdult, s a barakkokban, lövészárkokban folyó beszélgetések során korszerűbb szemléletekkel kapcsolatba kerülő parasztkatonák 1917— 59
