Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 5-6. szám - EMBER ÉS TERMÉSZET - Szodfridt István: Táj - az idegen szemével
akinek nincsen kocsija. Aki viszont külhonból jön, az többnyire nem vonaton érkezik. Ez az akadály tehát könnyen leküzdhető. ________ No de mit lát az ideránduló egyéni utas? Jószerivel csak annyit, amit a bevezetőben leírtam. Föltéve, hogy van szeme a látásra. Mit tud arról, hogy a tanyavilág miért alakult ki nálunk, vagy hogy az utat átszelő vizes árkot miért hívják Átok-csatornának, hogy a fülöpházi tavakban ritka madarak élnek, hogy az igazi puszta inkább a fülöp- szállási és nem a bugaci, mégha emennek híre nagyobb is. És arról, hogy errefelé betyárok is jártak, de ezek nemcsak afféle romantikus, pusztai menyecskeszédítő daliák voltak, hanem akadtak rablók is közöttük, regényes hajlandóság nélküliek. Mindebből aligha tud valamit az ideutazó. Mert ugyan honnan is tudjon Hiányoznak azok a kis, idegen nyelvű (megjelentetett) tájékoztatók, amelyek egy-egy útvonal, egy-egy kirándulóhely sok érdekes apróságát, történetét tartalmaznák. Olyasmi, mint az Idegen- forgalmi Hivatal ösztönzésére készített kecskeméti útikönyv — de idegen nyelven. Az ebben foglaltak ismerete adhatja meg az utazás sava-borsát. Persze, vannak közömbös utazók is. Van, aki csak a gycmrát akarja jóllakatni vagy a torkát olajozni, de az ilyen rendszerint rest arra, hogy ekkora távolságot utazzék csupán bendője kedvéért. Mi azonban legyünk optimisták: higgyük, hogy hozzánk másmilyenek is jönnek. Az elmúlt évben többször jártam Bugacon. Láttam őgyelgő, nézelődő embereket. Bedugták a fejüket a lóistállóba, megbámulták a szépen sorba szedett lovakat, megfordultak a szabadtéri pásztormúzeum tájékán is, mozgásuk azonban inkább lődörgés volt, mint céltudatos szemlélődés. Ha szerencséjük volt, akkor belecsöppentek a lovas- mutatányba, és ha még bátorságuk is akadt, akkor afféle potyázóként odasettenkedtek a „hivatalos” vezetéshez, és igyekeztek el-elkapni valamit a látni, néznivalókból. Ez a szerencsésebb eset. Mert ilyenkor mégis hallottak valamit az enyhelyekről, a szárnyé- kokról és a hajdani pásztor életének sokféle tartozékáról. De ha nem volt vezetés, akkor őgyelgésük unalomba fulladt, hisz a kiállított berendezések alig mondanak annak valamit, aki korábban mitsem hallott a pusztai állattartásról. Miért nincs hát valami rövid tájékoztató, meg egy térkép, amelyen a kiállított tárgyak helye szépen felkereshető lenne? Vagy ha van ilyen, miért nem tudjuk jobban felhívni a figyelmet erre? Van persze, aki ennek híján is elégedett. Mert a fantáziájával ki tudja színezni a látottakat és mesélni is tud róla. De vajon elégedettek lehetünk-e ezzel? A vendégszerető házigazda nem fukarkodik a magyarázó szóval, nem azzal akar vendége kedvében járni, hogy hát jöjjön, aztán lát, amit lát, neki mindegy. De álljunk meg egy percre a lovasmutatványnál is. A csikók terelése nagyszerű látvány. A csikósok lobogó ingujja és a karikáscstor pattogása annak is színes élmény, aki gyakorta lát ilyet. Az ügyes lovaglás mindig megteszi hatását. A futó ló fújása, a táguló lyukból szakadó hab, a paták dobogása a puha földön, az izmok feszülése: mindmind egész embert, férfit kívánó foglalkozás velejárói. Csak az erős, a bátor, a rideg körülményekkel dacoló legény állja meg itt a helyét. S milyen nagyszerű, ahogy a lovak engedelmesen lefeküsznek lovasuk parancsára. Á fátlan pusztában más rejtőzés aligha akadhatott. Csak így tudott a csikós ellenfelei elől láthatatlanná válni. Ez valóban így lehetett annak idején, ez nem hamisítás, nem romantikus utánképzelgetés. De vajon a mutatvány minden eleme ilyen? Az igazat megvallva, nem értek hozzá, nem tudom elbírálni. Gyanítom azonban, hegy nem. Mintha egyik-másik elem. már nem az ősi, a természetes mozgás ismétlése, bemutatása lenne, hanem inkább prcdudció a szó cirkuszi értelmében. Igaz, az odalátogatóknak ez is tetszik. Legyünk őszinték: a látvány mindig leköti a kirándulót. De vajon jól teszi-e, aki igazgyöngyök között nem valódit is bemutat, bármilyen csillogó is legyen az. Igaz, e nélkül szegényebb lenne a látványosság. Az idegen pedig a pénzéért kapni is akar, tehát ki kell tölteni valamivel az idejét. Ügyeskedéssel vagy a bátorság, a lóidemítás fokának fitogtatásával. De ha a Bugacra 71
