Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Második otthonunk

hívei is alátámasztanak a maguk igazával, kifejtvén meggyőződésüket, miszerint az a gyermek, aki megkóstolja a tanyai kollégiumot, nem megy vissza a tanyára.

Lám, amitől az egyik ember megrendül, arra a másik büszke. A kétféle érzelmi reakciót a tanya sorsáról, jövőjéről való ellentétes felfogás okozza.

A kollégiummozgalom leghatározottabb ellenzése neveléslélektani felismerésekre támaszkodik: a 10 — 14 éves életkor, a jellemfejlődésnek ez a kritikus szakasza, amely sorsdöntő lehet a továbbiakra nézve, megköveteli a családi környezetet, a szülők jelenlétét. A kollégium nem pótolhatja az apát és az anyát.

Ez az írás úgy szól bele a vitába, hogy a tanyai kollégisták közérzetét vizsgálja és méri: kérdőívek adataiban, statisztikai tényekben, szülők és pedagógusok nyilatkozatában és a VII—Vili. osztályba járó tanyai kollégisták önvallomásában.

A megye kilenc kollégiumában végzett kérdőíves felmérés 224 VII — Vili. osztályos tanulót (100 fiút és 124 lányt) érint, ami az összlétszám közel egyötöde. A részt vettek zöme „veterán” kollégista: 170-en 3 — 4 — 5 éve bennlakók (az utóbbiak még alsó tagozatosak voltak, amikor a tanyai iskola bezárása miatt kollégiumba kerültek), 40-en 2 éve laknak bent, és mindössze 14-en jöttek 1 éve.

AZ ELSŐ OTTHON

A lakóhelyi és családi környezetet — az otthoni milliót — a szülők demográfiai felfogásával, foglalkozási viszonyaival, iskolai végzettségével, lakáskörülményeik bemutatásával próbálom érzékeltetni.

Adataim szerint a tanyalakók a magyar társadalom egyik legszaporább csoportját képezik. A 224 gyermekből egyke mindössze 23, „kettőcske” 101. Három- gyerekes családból 51, négy-gyermekesből 24 származik, az öt vagy még több-gyermekes családok száma is 25. A 224 tanyai család 642 gyermeket számlál, aminek az átlaga egy családra vetítve megközelíti a hármat (2,73), szemben a társadalom átlagával, amelyben a gyermekes családokra jutó gyermekszám a kettőt sem éri el. (1960-as adat szerint 1,82 volt.)

A szülők munkahelyére, munkakörére vonatkozó adatok olyan foglalkozási szerkezetet rajzolnak ki, amely ma már sokkal inkább jellemzi a tanyavilágot, mint a zárt településű — földművelő — falut. A férfiak háromnegyed része mezőgazdaságifizikai munkát végez. A termelőszövetkezetben, állami gazdaságban dolgozók igen gyakran szakosodtak (fogatos, traktoros, gépszerelő, állattenyésztő, kertész, stb.), de nem kevés a hagyományosan „parasztizaló” szakszövetkezeti tag sem. Elvétve találunk a szülők közt magángazdálkodót, napszámost, alkalmi munkást, ezeknél gyakrabban „szőlőmívest”. Az apáknak csak 10 százaléka dolgozik iparban, ugyanennyi az alkalmazott. Az egyéb rovatba 4 százalékuk sorolható (nyugdíjas, katona stb.), az értelmiség 1 százalékig van jelen. Az anyák 64 százalékának nincs munkaviszonya: háztartásbeli, 23 százalékuk mezőgazdasági fizikai munkát végez (a többség szakjellegűt), 8 százalékuk alkalmazott: az iparban 4 százalékuk dolgozik, értelmiségi foglalkozású 1 százalék.

Az általános iskola nyolc osztályát a szülők 22 százaléka végezte el; 42 százalékuk öt-hat osztályt járt; 10 százalékuk hetet; nem járt iskolába 6,5 százalék. Ha az 1 —2 évig tartó iskolába járást (3,5 százalék) nem tekintjük az írni-olvasni tudás ismérvének, akkor felmérésünk körében az analfabétizmus 10 százalékot képvisel.

A szülők kétötöd — kétötöd része lakik szórvány — illetve sor- és csoporttanyá46