Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Második otthonunk
ban; a lakások háromnegyed része 6 kilométernél messzebb van azoktól a községektől, amelyekhez közigazgatásilag tartoznak. A 200 tanyai lakás (amelyről adataink vannak) háromnegyed része a benne lakóké, egynegyed része bérlet — többnyire állami gazdasági és szövetkezeti tulajdonú szolgálati lakás —, amiből arra következtetünk, hogy a szülők jelentős része a régi tagozódásé agrártársadalom alsó rétegeiből származik. A tanyai házak egytizede nádtetős; kilenctizedé vályogból készült vagy vert falu; háromnegyed része köves vagy földes; egyharmada nedves. A tanyák felében nincs villany, háromnegyed részében ásott kútból isznak, fürdőszobája csak néhánynak van, palackos gázzal kétötöd részük sincs felszerelve. ALKALMAZKODNI NEHÉZ Távolabbról közelítve: a tanulmányi eredmény alakulása, a községi iskolához fűződő érzelmi viszony és ennek indoklása adott néhány támpontot a közérzethez. A kollégiumi nevelők tapasztalata és egybehangzó véleménye szerint a környezet- változással súlyosbított iskolaváltást „megérzik” a gyermekek. Egyszerre kell elsajátítaniuk a számukra ismeretlen és tőlük idegen együttélési normákat a kollégiumban, és elviselniük az új osztályközösségbe való illeszkedés nehézségeit az iskolában. A tanyai iskola alacsonyabb színvonalához szokott, gyarlóbb kifejező készségű, jövevényvoltuk miatt is elbátortalanodó gyermekek akklimatizálódása fél évig is eltart, s különösen az első hetekben nagy türelmet, pedagógiai tapintatot kíván az iskolai nevelőktől. Ha ezt megkapják, akkor is: a bekerülést követő félévben a tanulmányi eredménye többőjüknek romlik. Mérésünk részben alátámasztja a megfigyelést: a 14 utóbb kollégiumba került VII—Vili. osztályos közül hatnak rosszabb a tanulmányi átlaga, mint az előző félévben — a tanyai iskolában — volt. Az adatok arra engedtek következtetni, hogy a környezet- és iskolaváltás nehézségeit meg az eredendően hátrányos helyzetet — huzamosabb idő után is — kevesebb lány tudja leküzdeni, mint fiú. Felmérésem körében a lányok 40 százaléka azóta sem érte utol magát. A fiúk aránya 31 százalék. A kollégiumi nevelők figyelmeztettek arra, hogy a tanyai iskolában enyhébb az osztályozás, mint a községiben; az onnan hozott és az itt elért eredmény összehasonlításából ezért ne vonjak le messzemenő következtetéseket. Nincs is szándékomban a lányok szellemi kvalitását gyengébbnek tartani, azt azonban kétlem, hogy a lányokat liberálisabban osztályoznák a tanyai iskolában. A 9 százalék differencia? ellenükre szólóan nem kevés: arról vall, hogy a hátrányos helyzet nekik hátrányosabb, az akklimatizálódás nekik nehezebb. „Szeretsz-e iskolába járni ebben a községben?” Előre közöltem, hogy a kérdőívre nem kell nevet írni. A munkába belepislogó tanári felügyeletet is kiiktattam, ezért a sztereotip kérdésre kapott válaszokat, illetve szóródásukat hitelesnek tekinthetjük. A 224 tanulóból 186 (83 százalék) igent, 2 (0,9 százalék) nemet mond, 1 tanuló (0,5 százalék) nem ad választ, 35 (15,6 százalék) mondja azt, hogy „nem túlságosan” szeret iskolába járni abban a községben, amelynek kollégiumába lakóhelyi illetősége szerint elhelyezték. A pozitívan nyilatkozók közül négyen nem indokolnak, öten improvizálnak: írják, ami éppen az eszükbe jut. „Az ellátási viszonyok megfelelőek”, „amit kívánok, az megvan”, „itt vannak ügyeletesek és vigyáznak a rendre” stb., ám a komoly 47
