Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 5-6. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Szeszmesterek (Szociográfia a tiltott pálinkafőzésről)
Pálinkafőzők bukása A kiskőrösi Járási Bíróság 1971-ben hat, 1972-ben tizenhét, 1973 novemberéig huszonhét aktát „termelt” a pálinkafőzéssel elkövetett adócsalási ügyekben. A kb. 12 kilónyi irattömeg rést nyit az illegális szeszszakmára és művelőinek titkaira. De mielőtt e terjedelmes és tanulságos olvasmányba elmerülnénk, szükséges, hogy néhány statisztikai tényt kiemeljünk belőle. Az 50 aktában szereplő 52 vádlott közül csak 8 az 50 éven felüli, 39-en 20 és 50 év közöttiek, 5-en még a 20. életévüket sem töltötték be. Tehát tévhit az, hogy a pálinka- főzés az ántivilágbeli öreg parasztok kóros beidegzettsége. Ez a szakma jelenünkben inkább az erejük teljében levő generációké. Férfi 37, nő 15. A nemek szerinti megoszlás háttere az, hogy a törvény szigorúbb a visszaesőkkel szemben. Ezt elkerülendő a házastársak variálnak: ismételt lebukáskor felváltva vállalják az ódiumokat. Nem eredménytelenül: visszaeső bűnös (jogi kritériumok szerint visszaeső) alig van. Az elítéltek többsége (34) még mezőgazdasági foglalkozású: szakszövetkezeti tag vagy a háztartásbeli feleség, egyéni gazdálkodó, tsz-tag; de a zugfőzés már nem a földmívesek attribútuma: ipari munkások, alkalmi munkások, kereskedők, lumpenelemek is gyakorolják. A többségnek (44), még a nem mezőgazdasági foglalkozásúaknak is, van valamennyi szőlője, ám az, hogy nyolcójuknak semmilyen mezőgazdasági ingatlana nincs, a tiltott szeszfőzés népszerűségére, a mezőgazdaságból való kinövelésére utal. A pálinkafőzésért elítéltek közül 20 azelőtt is összeütközött már a törvénnyel egyszer vagy többször: üzérkedés, orgazdaság, ittas vezetés, gázolás, lopás, sikkasztás, testi sértés miatt. Bizonyos, hogy a nagy pénz, a könnyű meggazdagodás reménye vonzza a gátlástalan embereket, de mindabban, amit eddig leírtam, és még ezután leírok a pálinkafőzésről meg a borhamisításról, ott vibrál, hogy az alkohollal való foglalkozás — a foglalkozás jelenlegi körülményei és feltételei között — visszahat: minden embert kísértésbe visz, sokat pedig gátlástalanná tesz. Ha a tilosán kifőzött mennyiségből következtetnénk a szeszszakma művelőinek körére, négyjegyű számot kellene mondanunk. Ezer—kétezer akta bizonyára nem ilyen riasztó képet festene az erkölcsi fellazulásról, mint ötven. E szűk cenzus tükrében az látszik, hogy zömmel a könnyű pénzszerzés elvakult megszállottái, a sikertől kótya- gos egyedei kerülnek a bíróság elé: akik nem férnek a bőrükben, akik nagyba viszik a rongyrázást, akik életvitelükkel a környezetüket is ingerlik, előbb-utóbb provokálnak egy névtelen levelet. ,,S. lakásán (egy keceli asszonyról van szó) nagyban folyik a pálinkafőzés már régen, de most különösen állandóan hordják autóval tőle, és éjjel-nappal ezt csinálják. A fia dicsekszik, hogy mennyit keresnek... Cs. Ferenc, aki szintén már 14 éve csinálja a spájzban. A Cs. külön autóval viszi mindig és röhög, hogy őtet nem bántják ...” Az ötven akta túlságosan kevés ahhoz, hogy reális képet adjon a pálinkafőzés gócairól. (Ezeket a lakókörzetek boltjainak cukorforgalmából lehet meghatározni.) A kiskőrösiek kimagaslóan magas száma (21) ezért nem feltétlenül jelenti azt, hogy itt a legnagyobb a pálinkafőzők aránya a lakosság számához viszonyítva; viszont demonstrálja, hogy itt székel a pénzügyőri szakasz; a soltvadkertiek és keceliek azonos képviselete (8—8) alapján sem viszonyíthatunk; a bócsaiak és akasztóiak szerény jelenléte (3—3), Császártöltés, Csengőd, Kaskantyú, Orgovány nevének egyszeri-kétszeri felbukkanása — más adatoktól és információktól elszigetelten —semmit se mond e községek I kói- nak morális tartásáról, a törvényekhez való viszonyáról; de megerősíti a pénzügyőrség véleményét, miszerint Kiskőrös és környéke megye „legfertőzöttebb” góca. Az üstben fortyogó cefrének összetéveszthetetlen illata van — és ezt lehetetlen 54
