Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 5-6. szám - VALÓ VILÁG - Kunszabó Ferenc: Az utak meghasadnak (Vallomások Erdei Ferencről)
— Úgy nagy ritkásan lehetett hallani. — Szóltak-e neki, hogy milyen a helyzet? — Én úgy politikailag nem voltam kapcsolódva. Mikor a Parasztpárt megszűnt, nem léptem semerre. — De volt-e arról szó, hogy beszélni kellene vele? — Ezt nem tudom! — Igen ... Téeszbe melyikbe tetszett lépni? — Leninbe. — Szokatlan volt? — Kereset szempontjából. Eleinte. Aztán láttuk, tudunk keresni — a parancsot, az utasítást, azt szokja meg nehezen az ember! — És akkor nem gondoltak arra, hogy na, Erdei Feri, ezt jól megjósoltad?! — Tudja csuda ... — ... Temetésén kint tetszett lenni? — Igen. Hátul. Később mentem megnézni a sírt. (Csend.) — Hát nehéz életpályát járt be ő is. — Eleinte nehéz lehetett neki. — És mostanában beszélnek-e még róla? — Feljön a szó. — És miről? — Hát hogy ... csak szerethette Makót, mert visszavágyott ide. Nem máshová. A Kerepesibe ... — Miért vágyott vajon? — Azt már, uram, tőle kellene megkérdezni!... Ha lehetne. Csakhogy ő odaát van, a túlsó oldalon, mostmár mindörökre. * ROZSNYAI JÁNOS, 64 ÉVES, MAKÓ, HARMAR UTCA 12. (Az első interjúk után nehezteltem a magnóra, mert megakadályoz abban, hogy adatközlőmmel bensőséges viszonyba feledkezzek; de nehezteltem Cina Istvánra is, hogy miért harapófogóval húzatta magából a szót — saját megfontolásai mellett egy kicsit figyelembe vehette volna az én kötöttségemet. Aztán meghallgattam a fölvételt, többször is, és oda lyukadtam, hogy ne a gépre, ne az emberre, hanem önmagámra legyek mérges. Mert Cina István beszélni akart, többször is belekezdett, csak én, az adatok utáni éhségemben, nem vettem észre. Önnönmagáról akart beszélni, saját sorsáról. Vissza hozzá nem mehettem, felmelegítve a töltött káposzta jó, interjú a legritkább esetben — elhatároztam hát, hogy a következő partnert hagyom „kifutni” a saját gondolat- világában, élménykörében.) — Akkor nem itt laktunk, hanem amarra beljebb, mint gyerekek persze, a szüléinkkel, a Móra Ferenc utcában, amit akkor Fekete utcának hívtak, még korábban meg másnak . .. — Ilyen ez a világ, még az utcák neve is folyton változik . . . Erdei Ferencre hogyan emlékezik vissza? — Azon gondolkodom. Együtt jártunk elemibe, együtt kellett járjunk, mert ott laktunk mind a ketten, az öreg református iskola tövében ... de akárhogyan is for47
