Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 5-6. szám - VALÓ VILÁG - Kunszabó Ferenc: Az utak meghasadnak (Vallomások Erdei Ferencről)

én inkább csak úgy magamnak . .. Meg a szüleim is vallásosak voltak, mint afféle régimódi emberek, ugye . .. Együtt esetleg a temető árkába . ..

— Meg a Marospartra.

— Nem nagyon volt arra nekem időm. Hagymakertészcsalád sarja voltam, ha iskolában nem, akkor valahol mindjárt segíteni kellett a szüleimnek. És így igencsak el voltam foglalva .. . Amikor meg elvégeztük a négyet, én ötödikbe, ő gimnáziumba.

— De csak találkoztak.

— Ritkán. Köszöntünk egymásnak, aztán készen van. Nem azért, a legkedvesebben köszönt mindig, mert őbenne felvágás vagy szívtelenség sohasem volt, de hát... meghasadtak az utak.

— Mikor ő elvégezte az egyetemet, és a Hagymaszövetkezettel kezdett foglalkozni . . .

— Én főleg a hagymával foglalkoztam! Hat katasztrális holdam volt, bérlet. Először

bérlet, aztán szerezgettem magamnak a két hold örökség mellé, úgyhogy aztán már sajátom lett hat. Az már elég egy családnak. •

— Mikor Erdei Ferenc a Hagymaszövetkezet ügyvezetője lett. . .

— Bérelni azért mindig kellett, egy-két holdat. Földet. Messzebb, hagymának. Mert a hagyma, az olyan kutya, hogy arra oda kell figyelni, különben . .. Nem lehet minden évben ugyanegy helyre dugni. De még minden másodikban sem, mert megcsúfolja az embert.

— Negyvenöt után lépett-e valamilyen pártba?

— A Parasztpártba. Egy kicsit. Ő volt az egyik vezetője. Veres Péterrel.

— Darvas József, Illyés Gyula . . .

— Ott némelykor összejöttünk, de én inkább csak beszélgetésekre, nem programokra.

— Ő volt-e ott?

— Néha.

— Beszélgettek?

— Nem.

— Miért nem?

— Tudja csuda: nem!

— Volt itt negyvenhatban egy parasztnap. Nyáron. Nagy híre volt annak.

— Nem emlékszem . . . Arra emlékszem, hogy egyszer a beszédét hallgattuk — Veres Péternek. A régi Városháza erkélyéről szólt.

— Jól beszélt?

— Az igen!

— Mit mondott?

— Látja, arra már nem emlékszem ... De kitűnően mondta! . . . Már ahogy ránézett az ember az is: olyan tipikus paraszt volt, akár én, vagy bármelyik makai földmíves.

— Megnyerte a tetszést, általában is?

— Nagyon. Az az őszinte szókimondás! És semmi papír! Mint egyik ember a másikával a piacon vagy a malomban, úgy beszélt.

— És Erdei Ferenc?

— Ő tanult ember volt.

(Szünet.)

— Gondolom, csak arról szóltak akkoriban mindketten, hogy azután csak jobb jöhet.

— Be lett ígérve. És az őszintét megmondva, egy darabig nem is volt olyan rossz. De mikor ezek a beadások, meg tervek lettek ... ez igen rossz sorozat volt.

— Erdei Ferenc akkoriban lejárt-e?

46