Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Fóti Péter - Tamás Ervin: Petőfiszállási kérdőjelek
bánatukban. Örömre éppen nem ihattak, szeptemberben a márciusi munkabéreket fizették ki, 15 — 16 forintot ért egy munkaegység. 1966 szeptemberében hét-nyolcszázezer forintos új mérleghiányt találtak, két év alatt összesen: másfélmilliót. Az elnököt elkergették, 1966. november elsején László Imrét választották elnöknek. Ekkor nézett szembe a tényekkel: az 1951-ben alakult tsz. 700 holdas, kezdetben 11 pár lovuk volt, 1963-ra elérték, hogy már egy Hoffer-traktorral, egy lovaskocsival, egy ekével — állandóan cserélődő vezetőgárdával, s csomó adóssággal rendelkeztek. Földjük rossz, van olyan tábla, amelynek aranykorona értéke: 0,8. Az átlag: 5,18. Negyven-ötven hold agyagos, a többi homok. 1964-ig semmilyen jelentős beruházásuk nem volt. 64-ben egy Zetort vásároltak, 65-ben szerfás juhhodályt és tehénistállót építettek, újabb K —25-ös Zetort vettek, 66-ban UE —28-as, MTZ —45-ös traktort, 67-ben Super Zetort, 1968-ban tejfeldolgozót adtak át 240 ezer forint értékben, 69-ben újabb tejcsarnokot vettek, 70-ben megszervezték a lakatosüzemet, 71-ben vásárolták az első kombájnt... Fő terményük a rozs (110 hol), László Imre mérgesen mondja, hogy 66-ban három mázsás volt az átlagtermés, mert három évig a trágyát sem hordták ki a földre. Ma jobb a helyzet, 6,8 mázsát takarítanak be egy holdról. A búza, a kukorica, az ősziárpa, a répa nagyon keveset hoz, a lucerna 25 — 26 mázsás átlagtermése tűrhető. Ez a homok csak takarmánytermelésre való! Korábban foglalkoztak kertészettel, de ma már nincs, aki csinálja: 51 tagból 36 dolgozik, az átlagéletkor 58 év. Nevetségesen kicsi ez a tsz. — mondja László Imre, aki sokat tett a közösért: 66 óta hitel nélkül gazdálkodnak, a milliós adósságból már csak százezer forint maradt. Az utóbbi időben nincs mérleghiány, sőt 2 — 300 ezer forintos nyereséggel zárnak, ezt tartalékolják. Állattenyésztésüket fejlesztik majd, idén ötven növendékmarhát vásárolnak, s később évente 20 —30-at. Inkább a külterjes gazdálkodást tartják célravezetőnek. A petőfiszállási tanácsülés jegyzőkönyvében, 1959. március 21. dátummal ez olvasható: „Csendes Lajos kívülálló dolgozó nézete szerint a község területe nem alkalmas arra, hogy a nagyon homokos területen nagyüzemi gazdálkodást hajtsanak végre, illetve annak létesítése nem gazdaságos.” 1959. áprilisában: „A tanácsülés utasítja a végrehajtóbizottságot, hogy a község területén a belterjes gazdálkodás érdekében szervezzen a termelőszövetkezetek és az egyéni termelők között hibridkukoricatermelési versenyt.” Változott az életmód? A milleniumi vármegyei monográfiában így jellemzik a település lakóit: „aratás idején a mezei munkások keveset alszanak, még holdvilágnál is dolgoznak. Fő eledelük a szalonna, a tarhonya. Télen inkább pihennek a banyakemence mellett. Egy-egy dohánykertésznél jönnek össze és tambura hangja mellett járják szilaj jókedvvel és kitartással a csárdást. Vannak a hatóságoknak be nem jelentett dugott bálok is, melyek a karcos hatása alatt néha parázs veszekedéssel, szúrkálásokkal végződnek. Új borral kötik a házasságokat.” így él ma Fábián István, gazdag szakszövetkezeti tag: fél ötkor kelnek, ötféle takarmányt készítenek az állatoknak, kihajtják a teheneket, utána kukoricát kapálnak, szántanak, vetnek, aratnak, ami jön. Este nyolcig dolgoznak, semmiképp sem tovább, esetleg fosztáskor éjszakáznak, nyolc órakor rögtön lefekszenek. Naponta háromszor esznek, reggel leginkább teát isznak, ritkán tejet — ezt inkább a tejcsarnokba viszik — szalonnát, töpörtyűt, sok gyümölcsöt fogyasztanak. Egykor ebédelnek, egy héten háromszor vágnak baromfit, szeretik nagyon a húst. Nyolckor általában azt vacsorázzák, ami délről maradt, ha nem maradt, hajában főzik meg a krumplit. Fábiánék új bútort vettek, a tisztaszobában áll a bordó, fakeretes, tükrös garnitúra, mindenütt csipkék. Ide nem szoktak bejárni. Fábián és felesége a konyhában alszik, az öregapjuk öreg faágyában. Fiuk a verandái vaságyban tölti az éjszakákat. A község orvosa — különben a városi pártbizottság tagja — Így jellemezte a tanyaiakat: az emberek elmaradottak, a maguk érdekét hajszolják, nem kuláki, harácsoló ez az életmód, inkább szűk látókörű, terv, cél nélküli. Két-három ember képes forgatni a pénzt, a többi teng-leng. Nagyon megviselte őket a homok. így él Fekete Gáspár, a 124-es számú tanya lakója, a Béke tsz. tagja, aki mindössze 700 forint évi adót fizet: nem vittek semmilyen birtokot a közösbe, feleségével együtt cselédek voltak, napszámba jártak, szőlőt kapáltak, vetette őket a sors mindenfelé. A férfi 1964-ben betegállományba került, tüdőtályoggal operálták, idén rokkanttá nyilvánították. Felesége a tsz-ben éjjeliőr lett, mert így havonta kapja az ezer forintos fizetést, s ez kell az 566 forintos nyugdíjhoz. Fekete Gáspár egyelőre semmit sem tud csinálni, mert ha megemeli magát, akkor a levegő kiáramlik a bordái 40
