Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 4. szám - MŰHELY - Halász Géza Ferenc: Zsigray Julianna - egy beszélgetés tükrében

hozzájuk képest abban az időben egy Erdős Renée- vagy Földi Mihály-regény, amiket felgyújtott képzelettel faltak az olvasók. Jómagam bizony untam a szerelmes történeteket. Ez az érzés nagyon lényeges, ám a munkám mindig érdekesebb volt. Egyik alkalommal borzasztóan el voltam keseredve. Vona­ton utaztam, kinyitottam az ajtót. Itt csak ki kell ugrani és vége. Közben néztem, hogy fut mellettünk a másik sínpár. Ah, majd inkább megírom — gondoltam. így is lett. A szerelem csupán egy bizonyos időre képes meg­változtatni valakit. Viszont az életben és így a regényekben mindig meg­jelenik. Egyedül az Erkel-életrajzból hiányzik, élvezettel hagytam ki. — Az alakjait rendszerint valamiféle vonzó vagy taszító áramkör veszi körül. Tanulmányozta is ezt a jelenséget? — Inkább a „macska megérzésre” hagyatkozom. Például egy ember, akit megismerek, nekem ellenszenves. Rossz érzés vesz rajtam erőt, mint ahogy képtelen vagyok kórházi látogatásra vagy temetésre menni, mert megcsap a szenvedés, rosszul leszek tőle. Mindeddig úgy történt, hogy az első impresz- szióm bizonyult helyesnek. — A műveiben alig akad boldog, a családban beteljesedett kapcsolat férfi és nő között. Mi az oka? — Valahogy elfáradnak az érzések. Egészen nagy szerelmeket láttam ki­bontakozni. A szenvedély végül elsatnyult. Talán a házasság intézménye okozza ezt, de fontosabbnak érzem, hogy a férfi másnak látja a nőt, amikor szerelmes, és fordítva. Saját elképzeléseinket aggatjuk a másikra, és később azt mondjuk, hogy kiábrándultunk. Pedig dehogy csalódtunk! Miért öltöz­tetjük úgy fel? Valakit szebbnek, nemesebbnek akarunk látni, mint amilyen. Ugyanakkor azt tapasztaltam, hogy akik valóban szépek, azok nem rosszak. Csak esetleg unalmasak. — Hogyan értékeli a húszas-harmincas években, illetve a ma élő nők helyzetét, céljait? — Azok a nők elég rossz helyzetben voltak, hiszen ismerjük, hogy az első világháborúban 600 000 magyar pusztult el. Sokan nem tudtak férjhez menni, sőt, barátjuk is nehezen akadt. Nagy harc folyt a férfiakért. Most egészen más a helyzet, megszűntek a család rabszolgái lenni. Pénzt kereshetnek, nincsenek kiszolgáltatva a férjüknek, aki kiszámolta a konyháravalót és minden egyebet. — Most, ennyi év távlatából miképp értékeli saját dzsentriábrázolását? — A Szűts Mara házasságánál nem lehet ilyesmiről beszélni, az egy gyer­mekded dolog. Viszont a folytatásban, a Marciban, nézze meg a főispánt, aki nem hajlandó kiutazni a megyéjében dúló árvízhez, csupán amiatt, hogy nem osztja meg másokkal a vasúti fülkét. Ugyancsak itt szerepel egy arató­munkás, aki meghal kint a földön, mert muszáj dolgoznia. Ezt egyedül csak a Népszava kritikusa vette észre. Aki elolvasta a Féltékenységet, azt is lát­hatja, hogy miképp értékelem az akkori tanyavilág problémáit. Az első regényekben valóban megbocsátóbb hang érződik a dzsentrikkel szemben. De körülbelül úgy voltam vele, hogy akkor többet nem igen lehetett ellene írni. — Lenne egy másfajta kérdésem is. Miképp láthatta sokszor olyan idillikusnak a paraszti világot? Mintha odaföntről, repülőgépről nézte volna a „szépen sorakozó, fehérre meszelt cselédházakat”, amelyeket melegvizet adó fürdőház szolgál ki? — Láttam ilyent. — Hadd élhessek vissza egy csöppet a vendégjoggal, még akkor is, ha esetleg egy­80

Next

/
Thumbnails
Contents