Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 4. szám - MŰHELY - Halász Géza Ferenc: Zsigray Julianna - egy beszélgetés tükrében

hozzájuk képest abban az időben egy Erdős Renée- vagy Földi Mihály-regény, amiket felgyújtott képzelettel faltak az olvasók. Jómagam bizony untam a szerelmes történeteket. Ez az érzés nagyon lényeges, ám a munkám mindig érdekesebb volt. Egyik alkalommal borzasztóan el voltam keseredve. Vonaton utaztam, kinyitottam az ajtót. Itt csak ki kell ugrani és vége. Közben néztem, hogy fut mellettünk a másik sínpár. Ah, majd inkább megírom — gondoltam. így is lett. A szerelem csupán egy bizonyos időre képes megváltoztatni valakit. Viszont az életben és így a regényekben mindig megjelenik. Egyedül az Erkel-életrajzból hiányzik, élvezettel hagytam ki.

— Az alakjait rendszerint valamiféle vonzó vagy taszító áramkör veszi körül. Tanulmányozta is ezt a jelenséget?

— Inkább a „macska megérzésre” hagyatkozom. Például egy ember, akit megismerek, nekem ellenszenves. Rossz érzés vesz rajtam erőt, mint ahogy képtelen vagyok kórházi látogatásra vagy temetésre menni, mert megcsap a szenvedés, rosszul leszek tőle. Mindeddig úgy történt, hogy az első impresz- szióm bizonyult helyesnek.

— A műveiben alig akad boldog, a családban beteljesedett kapcsolat férfi és nő között. Mi az oka?

— Valahogy elfáradnak az érzések. Egészen nagy szerelmeket láttam kibontakozni. A szenvedély végül elsatnyult. Talán a házasság intézménye okozza ezt, de fontosabbnak érzem, hogy a férfi másnak látja a nőt, amikor szerelmes, és fordítva. Saját elképzeléseinket aggatjuk a másikra, és később azt mondjuk, hogy kiábrándultunk. Pedig dehogy csalódtunk! Miért öltöztetjük úgy fel? Valakit szebbnek, nemesebbnek akarunk látni, mint amilyen. Ugyanakkor azt tapasztaltam, hogy akik valóban szépek, azok nem rosszak. Csak esetleg unalmasak.

— Hogyan értékeli a húszas-harmincas években, illetve a ma élő nők helyzetét, céljait?

— Azok a nők elég rossz helyzetben voltak, hiszen ismerjük, hogy az első világháborúban 600 000 magyar pusztult el. Sokan nem tudtak férjhez menni, sőt, barátjuk is nehezen akadt. Nagy harc folyt a férfiakért. Most egészen más a helyzet, megszűntek a család rabszolgái lenni. Pénzt kereshetnek, nincsenek kiszolgáltatva a férjüknek, aki kiszámolta a konyháravalót és minden egyebet.

— Most, ennyi év távlatából miképp értékeli saját dzsentriábrázolását?

— A Szűts Mara házasságánál nem lehet ilyesmiről beszélni, az egy gyermekded dolog. Viszont a folytatásban, a Marciban, nézze meg a főispánt, aki nem hajlandó kiutazni a megyéjében dúló árvízhez, csupán amiatt, hogy nem osztja meg másokkal a vasúti fülkét. Ugyancsak itt szerepel egy aratómunkás, aki meghal kint a földön, mert muszáj dolgoznia. Ezt egyedül csak a Népszava kritikusa vette észre. Aki elolvasta a Féltékenységet, azt is láthatja, hogy miképp értékelem az akkori tanyavilág problémáit. Az első regényekben valóban megbocsátóbb hang érződik a dzsentrikkel szemben. De körülbelül úgy voltam vele, hogy akkor többet nem igen lehetett ellene írni.

— Lenne egy másfajta kérdésem is. Miképp láthatta sokszor olyan idillikusnak a paraszti világot? Mintha odaföntről, repülőgépről nézte volna a „szépen sorakozó, fehérre meszelt cselédházakat”, amelyeket melegvizet adó fürdőház szolgál ki?

— Láttam ilyent.

— Hadd élhessek vissza egy csöppet a vendégjoggal, még akkor is, ha esetleg egy80