Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Fóti Péter - Tamás Ervin: Petőfiszállási kérdőjelek
Farkas Béla iskoláigazgató szerint kisemberek alakították az első termelőszövetkezetet, a Kossuthot, rengeteg elnöke volt, több milliós veszteséggel zárt. Az ellenforradalomkor olyan emberek avatkoztak az eseményekbe, akik tsz-tagok voltak, meg vasutasok, és két pedagógus. Mindenkit kizavartak a tanácsházáról és megalakították a „Szécsi-kormányt.” (Szécsi József, MÁV-váltóőr ült a legtöbbet a tanácselnöki székben.) Az udvaron elégették a begyűjtési papírokat, kitettek egy tölgyfa asztalt, az egyik pedagógus elszavalta a Talpra magyart, rögtön összegyűltek a kíváncsiskodók, s ment a jónép a párthelyiség elé. Nagy János rendőr igyekezett szétoszlatni a tömeget, de állítólag valaki fenékbe rúgta és egy pofont is kapott. Csizmazia József nem volt otthon az ellenforradalom idején. Félegyházára költözött. Keresték, de nem találták. Petőfiszálláson embert nem öltek. A három termelőszövetkezet közül az egyik fölbomlott. Egy 1957-es végrehajtóbizottsági jegyzőkönyv az adóüggyel foglalkozik: ,,Az ellenforradalom ideje alatt meglazult az állampolgári fegyelem, sokan a fennálló hátralékok törlésére vártak, többen azt hitték, adót sem kell majd fizetni, a parasztság várakozó álláspontra helyezkedett, 1956 utolsó negyedévében az adóhátralék összege: 909189 forint. Nagy volt a tájékozatlanság, ennek eredménye, hogy 1957. január hónapra tervezett 287 ezer forintot csak 16,8 százalékra teljesítettük. Az adóhátralék így körülbelül 300 ezer forint. 1958. április 12-én a községi tanácsülésen Borbély Lajos megyei tanácstag is felszólalt: ,,A mező- gazdasági résznél, ahol a nagyüzemi gazdálkodás bevezetéséről írnak, hagyják ki a ,,MINDENÁRON” szót, mert ez helytelen kifejezés.” Csizmazia József úgy emlékezik, hogy mikor betegen Ferencszállásra érkezett, senki sem beszélt vele. Felkereste azokat az embereket, akiket megvertek a Bakosék, a Héjjasék, de nem mertek vele szóbaállni. Csizmazia József feleségével együtt először a Parasztpártot alakította meg, a nincsteleneket szervezték a pártba. Földet is osztottak. 1945 májusában megalakult a Kommunista Párt, hat taggal. A hat tag: a Csizmazia család — a húg, a sógorok. 1948-ban hetven taggal adta át a párttitkárságot Csizmazia József feleségének, mert őt tagosítani hívták Ceglédre, Nagykőrösre. A 70 kommunista legtöbbje fiatal volt, kivéve a kovácsot és néhány. Félegyházára járó munkást. Közben az egyik sógor megalakította a MADISZ-t, az Endre-kastélyt kultúrházzá avatták, felesége megszervezte a DÉFOSZ-t és az UFOSZ-t, mindennap gyűléseket tartottak házuk udvarán, 2 —300-an jöttek, de inkább csak kíváncsiságból. Csizmaziáék öt hold földet kaptak, mikor valamit el kellett intézni, letették a kapát, agitáltak, biztatták az embereket. Csendőrök bújkáltak a településen, a parasztok menedéket adtak nekik, május elsején Csizmazia Józsefet egy zöld üveggel fejbe verték, aztán le akarták szúrni. Pedig volt itt elég szegény, kínnal élő. Tartották a gyűléseket egymás után, az iskolában úttörőcsapatot szervezett az asszony, vasárnaponként a párthelyiségben vitatkoztak, szóltak az ízetlen pattogatott kukoricáról, az unalmas lebbencslevesről, melyeken a tanyasiak felnevelődtek, s szóltak az új eszmékről. Csizmazia József tagosított, közben az óbudai szeszgyár igazgatója elhívta a településről a fiatalokat, meg a munkásokat Budapestre dolgozni. Csizmazia 1949-ben megalakította a Kossuth, utána pedig a Szabadság termelőszövetkezetet. Akiket földhöz juttatott, bíztak benne. Csoportokat szervezett 10 — 11 taggal, azok aztán hozták a többieket. Munkaegységenként az első év után 24 forintot fizettek az embereknek. ,,Kulákokat akarsz te itt csinálni?” — kérdezték tőle a járásiak. 1952-ben önálló tanácsú község lett a 12 ezer holdas település. Ahogy Czombos Ferenc — agrárproletár, később szakszövetkezeti elnök — mondja: „Félegyháza örült, hogy kivették a lába alól a tücsköt”. Az első tanácselnök, Csizmazia József célja az volt, hogy tömörítse a tanyavilágot. Az emberek nem akartak bejönni a község központjába, pedig 400 négyszögöleket kaptak hatforintjával, mert nem tudtak volna annyi jószágot tartani. Először a vasutasok, a tisztviselők költöztek, s mikor 62-ben kint megalakult az állami gazdaság, lassan jöttek a többiek is. Csizmazia Józsefet 1962-ben nyugdíjazták. Míg tanácselnök volt, megépült a községi szeszfőzde, a két tantermes iskola, a tanács épülete. Megszabott költségvetése a falunak nem volt. Csizmazia József két agrármérnökről beszél, akik községbeliek voltak, mégis elmentek Halasra, Szentlászlóra, mert itt nem kellettek senkinek. Kiss Jenő 1968 óta tanácselnök, azelőtt adóügyis volt. Kesereg: „Ezt a községet lassan fejlődő, alvó községnek tartják. Alig ismerik el, hogy csináltunk is valamit.” Kezd belefáradni, hogy senki sem ismeri el. „Óriási energia kell kicsiny eredményekhez.” Szerette volna, ha a nagy Petőfi-jubileumra felállíthatnának a községben egy szobrot a költőről. Leveleket írt, válaszra sem méltatták. Csizmazia József és felesége már nem bír dolgozni, nyugdíjból élnek. Otthonülők. Nem látogatja őket senki. A kocsmából házukhoz hallani a magyar nótákat. A falusiak nem beszélnek szeretettel 37
