Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Fóti Péter - Tamás Ervin: Petőfiszállási kérdőjelek
Csizmaziáról. Nagyon határozott, szigorú ember volt. Még ma is találgatják, hogyan, miért került ide... Fejlődött a község? Czombos Ferenc meséli, hogy mikor mélyebben szántanak, előkerülnek a fundamentumok. Falu lehetett itt valamikor, meg templomok. A török időből maradt a községre a Vendel-szobor — a pásztorok védőszentje — mely ékszaki irányba néz. Műemlék. Az 1958. április 22-i községi tanácsülésen felszólalt Kocsány János: ,,A villamosítás szó meglepő volt, mikor Borbély Lajos megyei tanácstag elvtárs ezt említette, hiszen a napokban volt erről szó, és akkor azt válaszolták, hogy majd 15 év múlva.” 1958. május 10-i végrehajtóbizottsági jegyzőkönyvben ezt olvashatjuk: „A villanyhálózattal kapcsolatos határozatot a vb nem hajtotta végre, mert a tervosztály nem járult hozzá, mivel olyan költségbe kerül, hogy a község azt fedezni nem tudja.” 1961-ben 1 millió forintért villamosították a Kossuth utcát, november 7-én gyúlladt ki először a villany. A városi pártbizottság anyaga szerint 1952-től 1963-ig a tanyaközpont kialakításának csak a terve volt meg, 67-ben értékesített először az OTP telket Petőfiszálláson, a harmadik ötéves tervben 25 lakás épült fel, s jelenleg 16 épül. 1959-ben átadták az iskolát, a tanácsházát, megkezdték a 300 személyes kultúrház építését, melyet 1962-ben fejeztek be. 1969-ben tovább folytatódott a villamosítás, tejbegyűjtőt építettek. Idén bővítették a vízvezeték-hálózatot és átadtak egy 300 literes hidrofort. A községi orvos: „Megfúrták a három közkútat május elsején, még ma sincs víz." Pallagi János, a korábbi vb-titkár: „A régi évi 3 — 400 ezer forintos költségvetés csak a legminimálisabbra elég. Tavaly félmillió forintot fizettek ki a Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalatnak a vizünkért, idén 2660 méteren fektetik le a csöveket. Egy évben körülbelül 200 ezer forint értékű társadalmi munkát végez a lakosság, de ez nagyon elaprózódik, mert mindenki a saját portája előtt igyekszik tenni valamit. A községben járdáról nem beszélhetünk. A negyedik ötéves tervben szerepel 1 kilométer hosszú járda építése a Kossuth utcában, szükséges az iskolabővítés, de nem tudni mikorra sikerül megvalósítani.” Az 1967-es választási Ígéreteket annak idején nem tudták teljesíteni. Korpornay Zoltán, a kiskunfélegyházi városi tanács vb titkára csak annyit mond, hogy nagyon rossz a helyzet, 1952-ben egy kimondottan tanyaterületet neveztek el községnek, melyet ezideig egyáltalán nem fejlesztettek. A városi tanács Petőfiszállást, s még néhány kisebb községet járási hivatalként irányít. A harmadik ötéves tervben 4 millió 750 ezer fonrintot fordítottak községfejlesztésre. Elmaradt a járdaépítés és az új tanácsház építése. Átadták a szolgáltatóházat négy üzlethelyiséggel, két pedagóguslakást, a ravatalozót. Öt holdon házhelyeket sajátítottak ki, s megkezdődött a vízmű építése. A negyedik ötéves tervben 2 millió 181 ezer forintot fordítanak a község szépítésére, megépítik a „nagycsaládos házat", ahová egy 10 gyerekes anya költözik be, bővítik a vízhálózatot, a többi pénzt pedig anyagvásárlásra költik, mert a tervek szerint 1976-ban felújítják és bővítik az iskolát, 1977- ben pedig megépítik az új tanácsházát. Kiss Jenő, a község tanácselnöke: „Az emberek lassan kiszorulnak Félegyházáról. Nehéz lakást kapniuk, s hogy mégis közel legyenek a tűzhöz, ide költöznek. Csak 13 kilométerre vagyunk Kiskunfélegyházától! Ez a helység öt éven belül városkörnyéki község lesz!" Fejlődött a gazdaság? A milleniumi vármegyei monográfiában olvasható: „ha a gazda nem lakik künn a tanyán, akkor a tanyai épületbe lakótfogad, s ennek kötelessége az állatgondozás, a baromfinevelés. Sok helyen feles szántóban végzik a gazdálkodást. Leginkább a búzát, a rozsot, az árpát, a kukoricát, a babot, a zabot, a dohányt termesztik. Alig van ember, akinek szőlője ne volna, és alig van ember, akinek középszerű bora lenne. Fejlődik a gyümölcstermesztés, így a barack, az üvegmeggy, a pogácsaalma igen keresett piaci cikk.” A gépkocsi életveszélyesen oldalra dől a homokos dűlőúton, a kerekek kaparják a tömött port. Egy tanyánál érdeklődünk, hol találjuk meg Iványi Béla gazdaságát. Három jegyenye az útmutató, bandukolunk, a homok majd letépi cipőnket. Iványi Béláról beszélgetünk, a maszekról. Még nem láttuk, de sokat tudunk róla, Iványi Bélának három hold kövidinkája van, a szőlő tele gyümölcsfával, téli almával, őszibarackkal. Kertészete is van, maga készítette 20 — 30 négyzetméteres üveg38
