Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 1. szám - Csák Gyula: Rézkilincs (Regényrészlet)

— Már telefonáltam, szívem — mondta, változatlan higgadtsággal. — Bizonyára hamarosan itt lesz.

Valamilyen gyógyszert kerített és egy pohár vízzel együtt a feleségéhez vitte.

— Iszonyat, iszonyat — suttogta az asszony. — Én ezt nem élem túl.

— Honnan szerezhetik ezt? — mutatott András a cigarettára.

— Külföldiektől — felelte apja.

— És honnan szerezte a külföldieket?

Apja bizonytalanul felvonta a vállát, felesége azonban hisztérikusan kiabálni kezdett.

— Kérdéseket talán én tehetnék fel nektek!? Magyarázatot talán én követelhetnék tőletek! Mondd, mondd, kik ezek, mik ezek — fordult könyörgésre tárt karokkal férje felé. — Hogy kerültek ezek ide? Mitől lettek ezek ilyen szörnyetegek?

E pillanatban apja tökéletes másának érezte magát András. Külsőleg legalábbis. Higgadtan, kicsit fanyar mosoly kíséretében jegyezte meg:

— Gondolom, valamilyen laza összefüggést mégiscsak felfedezhetünk aközött, amilyenekké mi lettünk s amilyenek ti vagytok...

Anyja most már rikácsolni kezdett.

— Engem vádolsz?! Takarodj! Takarodj ki!...

A szalonba sietett András és feltárcsázta sógorát. Álmos hangon dörmögött Gabi a telefonba.

— Aludtál már? — kérdezte András.

— Most is alszom — hangzott a felelet.

— Komoly okom van, amiért felébresztettelek. Nincs otthon a feleséged?

— Nincs.

— Mindjárt gondoltam, mert itt van nálunk.

— Mélyeket tudsz gondolni így hajnaltájban ...

— Rendőrök hozták ide, valamilyen magánvillában leltek rá, ahol bacchanália volt. Csoportos szex vagy mit tudom, micsoda. Marihuánát szívtak.

András hangja remegett és elfúlladt az izgalomtól. A vonal túlsó végéről álmos szuszogás hallatszott.

— Érted? — kiabált András.

— Aha... És aztán ?

— Mit, és aztán? A feleségedről van szó!

— Ez világos volt az eddigiekből is.

— Nem fogod fel? A feleségedről van szó, és felelős vagy érte. Itt vagy még?

— Itt.

— És mért vagy néma?

— Mondtam, hogy alszom.

— Nem értelek, öregem. A feleségedről van szó, s neked másképpen kellene reagálnod.

— Ne oktass.

— Tudtál te arról, hogy marihuánát szív és egyáltalán tudsz róla, miket csinál?

— Nem lehetne ezt máskorra halasztani? Ha óhajtod, elcseveghetünk majd egy kávé mellett a dolgokról, de most nincs kedvem filozofálni.

— Ez nem filozófia, hanem szörnyűség!

— Ha óhajtod, én elájulhatok az izgalomtól, de akkor nem tudunk tovább beszélgetni.

— Dögölj meg! — kiáltotta András és lecsapta a kagylót.

A szobájába rohant, bezárkózott és az ágyra dobta magát. Egy ideig lehunyt

26