Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 1. szám - Szilágyi Zoltán: Versek
szemmel feküdt, aztán felült, és az ágya körül szétszórt jegyzetlapok közül felemelt egyet. Még az este firkálta, felhevült lélekkel. „Milyen értékeket produkál az együttdolgozás a termelési értékeken kívül?... A megítélés ugyanis pusztán annak alapján történik, hogy forint értékben — még jobb: valutában — mit hoz létre egy év alatt egy gyár.. . De a közös emberi tevékenység megannyi mellék- termékét éppen úgy kidobják, figyelmen kivül hagyják, mint a salakot... Kiszámítják az épületet, a gépek kopását — az emberi kopást nem számítják ki, ahogy még szempontok sincsenek ...” Ledobta a papírt, ismét hanyattvágta magát, lehunyta szemét, majd magára húzta a takarót is, de így sem szabadulhatott a gyötrő látványtól: ott villogott előtte testvére meztelen teste. SZILÁGYI ZOLTÁN JERIKÓ FALAINAK Boldogok, akik pitymallatkor a napot keresik és éjjel a világost szomjazzák. Boldogok, akik kutatják a dolgok gyökereit, fürkészik a mélységek derengésit, vigyázzák a dolgok rendeltetéseit. Boldogok, akik cselt nem ismernek, egyenest hasítanak a görbében, néznek, hogy lássanak, látnak és sújtanak, látnak és simogatnak. Boldogok, akik ezt mondják: mi Jerikó falainak csupasz öklökkel, meztelen hittel indulunk. SZELÍD BESZÉD Hát törvényt szegzek a való tomporához: tettet és testamentumot, mert sok itt a sivó föveny, izgalmas csönd, behemót toporzékolás, szavaktól félelmes félelem. És kiáltom még: kelj föl és szállj! Mert tuskót teremnek soknak gondolatai, szívük átkot hajt,rám terebélyesedőt — tapodják keserves jussomat: sorsom virágzó ökölfa! Kiöntöm tekintetem a végtelenbe, a vizek fölé, a földek fölé, a végtelenbe. Kiöntöm tekintetem a nesztelenül harsogó városok tornyaira, a fagytól kimarjuk virágok ábrándszirmaira. Ó Uram,a bizonyosság egyetlen pókfonalát ne tépd ki lelkemből! Szoros kút az igazság, szelíd beszéd a cinkosok sikolya. 27
