Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 1. szám - Csák Gyula: Rézkilincs (Regényrészlet)

Lenyomta a díszes rézkilincset és benézett. Csak Brigittát látta bent. Félig hanyattdőlve feküdt húga egy öblös fotelben s állig burkolózott kékes színű szőrmebundájába. Éppen az ajtóra bámult, de furcsán fennakadt, merev tekintete semmit nem árult el abból, hogy a látókörébe lépett valaki. Ez a reflexkihagyás azonban csak pillanatig tartott, aztán átalakult Brigitta arca. Megvető nevetésre húzódott a szája és kiöltötte nyelvét, amennyire tudta. Majd váratlanul felpattant, miáltal leomlott róla a szőrmebunda s obszcén táncmozdulatokat téve, ott állt világító, túl fehér testével: anyaszült meztelen.

Éppen ekkor jelent meg anyjuk a fürdőszobaajtóban. Gyógyszeres tégelyt tartott a kezében, de felfogva a helyzetet, eldobta azt, amelyből szétgurultak a tabletták, es Brigittára rontott.

— Te, rohadt kis bestia, te szerencsétlen állat — lihegte és eszveszetten pofozta a hevesen védekező lányt. Közben ijesztővé torzult szemeit Andrásra vetette.

— Ki innen! — kiáltott rá. — Semmi szükség itt rád!

Kilökte fiát és kulcsra zárta az ajtót belülről.

A szűk folyosó ellenkező oldalán két rendőr lépett ki apja szobájából. Talpig bőrruhában voltak, és igen gondterheltnek látszottak. Mögöttük apja is feltűnt, s amint megpillantotta Andrást, csendesen rászólt:

— Kísérd le az elvtársakat.

Olyan nyugodtan, könnyed szenvtelenséggel beszélt, mintha teázó vendégektől búcsúzna. Tarka selyemköntöse ránc nélkül simult magas, arányos testére. „Hogy volt ideje erre is, hogy ilyen helyzetben megfésülködjék ?” — tűnődött András.

— Keserves história — dörmögte egyik gondterhelt rendőr a másiknak.

— Valamilyen bűntény történt? — kérdezte András.

— Ahogy vesszük — dünnyögte a magasabb rangú rendőr. — Mindenesetre szép kis társaságra bukkantunk... Maga... rokona a hölgyikének? — intett a háta mögé.

— A testvére vagyok.

A rendőr bezárkózott. Órájára tekintett és meggyorsította lépteit.

— Máma még sok intéznivalónk van ... Ez mindenesetre cifra egy muri volt...

Miután útjukra bocsátotta a rendőröket András, visszasietett a második emeletre. Mivel anyja szobáját zárva találta, apjához nyitott be.

Apja háttal állt és elmélyülten tanulmányozott egy tenyerén tartott holmit. Az íróasztalon Brigitta nyersbőr táskáját fedezte fel András, de kiürítve; a szokásos női kacatok mellette halmozódtak.

Előbbre osont és meglepve látta, hogy apja egy cigarettát szemlél.

— Mi ez? — kérdezte András.

Apja kissé feljebb emelte tenyerét.

— Marihuana — mondta. Most is nyugodtan bongott baritonja. Úgy ejtette a szót, ahogyan András még sohasem hallotta ejteni. „Bizonyára ez az eredeti, az egyetlen helyes kiejtési mód” — villant át Andráson. — „Apa mindig mindent a legtökéletesebben csinál.”

Anyja rontott a szobába.

— Mi van már azzal az orvossal? — förmedt férjére. Egyik szemhéja furcsán fennakadt, s egész lénye olyan szerkezethez hasonlított, amelyet valami pokoli detonáció roncsolt szét. Pongyoláját ferdére gombolta, haja zilált volt, és homlokán karcolás látszoct, amelynek árkában lassan gyülekezett a vér.

Idősebb Herein az asztalra hullajtottá a cigarettát.

25