Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 3. szám - Gál István: Babits ódái Adyhoz és Móriczhoz

kező versszak azonban már így kezdődik: „Lásd, a folyó megőrült! őrült asszony az”. Akárcsak James Joyce Anna Lívia Plurabellé-ben, ahol a főhős folyóvá váló asszony. A többi változatban azonban a magyar nemzet, a magyar állam közhelyszerű megszemélyesítője Hungária asszony, aki otthonát vesztve összerugdalva, csupa seb testtel, zavart lélekkel rohan a meredék szélén, igazgyöngyeit, gyémántjait elszórva, megelégedve a csináltvirág- és üveggömb-füzérekkel. Szent Margit legendája képzik meg a költő előtt, akinek sebei rózsákká váltak.

A végső változat metaforái lényegesen racionálisabbak, mint az előző változatokéi, viszont sokat vesztettek a valóságelemekből, különösen azáltal, hogy a Móricz Zsig- mondhoz intézett egyenes beszéd ódái hangjából mindössze egy a cím alá írt dedikáció maradt.

ILLÉNYI TAMARA: TANYA