Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 2. szám - SZEMLE - Ablonczy László: Sütő András útjai
De az álmok nehezbedtek. Panasszal teli levelek érkeztek az otthoni vidékről, és a kedves barátok, jó harcosok,igaz emberek — Sütő András sokszor és nem véletlen ismételt szavával — kitessékelése és vesszőfutása következett, amely komor felhőket vont a derülni látszó égbolt fölé. Novellák és színdarabok Íródtak az otthonról hozott életanyagból; de a hunyorogni kénytelen szemből a tekintet nemigen futhatott az egyetemes mesz- sziségbe. Tudjuk az itthoni példákból, hogy a fényes szellők suhanását érezni vélt nemzedék művekkel alig-alig tudta igazolni a maga küldetését. Az életanyag, a paraszti világ felélése nagy küzdelmet hozott, s mai szépprózánk bizonyíték arra, hogy milyen kevés eredménnyel. Nem volt ez másképpen a romániai magyar irodalomban sem. A távolság, az idő és a tehetség szerencsés eredményeként Sütő András jelentős és nagy művet alkotott az Anyám könnyű álmot ígér című naplójegyzetével. Volt ereje újragondolni az elmúlt évtizedeket. Tamási Áron és Illyés Gyula szépírói erényeivel öntörvényű hiteles világot mutatott fel, amelyben a hajdani ősi közösség bomlásáról, a falu változásáról tudósít megrendítő dokumentumok, személyes emlékek álomszerű rendjében. A szépíró, esszéíróként is a közösség dolgairól akar szólani. Elébb a Rigó és apostol című úti tűnődéseiben szól a Pusztakamaráson és Olaszországban felvetődő gondolatairól. Mindenütt azonos a meditáció: a múlt és a jelen kapcsolatait keresi a jövő számára. Mert Sütő András sokszor hivatkozik Tamási Áronra: úgy kell cselekednünk, hogy megmaradjunk. Ez a törekvés mutatkozik a Kriterion Könyvkiadó által kiadott Istenek és falovacskák című új könyvében is. Az írói megjegyzés arra utal, hogy a Rigó és apostol című útijegyzeteket továbbírja. Ám megfigyelhető, hogy amíg az előző könyv inkább publicisztikus volt, ebben az esszéíró van jelen. így az előző könyv megjelöléseként ha znált „tűnődések” még eredeti vonatkozásban ér tendő, az új könyvben kemény, írói lag feszesen komponált tanulmányokat olvashatunk. Az előbbi csapongó és lazább, az új kötet történelemfilozófiai gondolatok szerint építkezik. Jól látható a különbség az olaszországi beszámolók összevetésében. A Rigó és apostolban mennyivel egyszerűbb a kalandozások tere, s milyen erős történelmi készültség mutatkozik a most közreadott Tévelygés Adria lányával című tanulmányában. Sütő András írásainak javát ismerjük, hiszen eseményt jelentett megjelenésük az Igaz Szóban, az Utunkban és más lapokban. Ám így összeállítva, kötetbe komponálva mutatkozik meg az írások egysége, a kivételes gondolkodói erő. Arcképvázlatok címmel adta közre Tamási Áronról, Zsögödi Nagy Imréről, Asztalos Istvánról, Szabó Pálról, Balogh Edgárról, Njcolea Taturól, Illyés Gyuláról, Nagy Istvánról szóló szép vallomásait. Példák és hivatkozások ők Sütő számára úgy, ahogy az Atlaszok című írásában megfogalmazza: „nem bámulat végett: lövészárok-szolgálatra születtek”. Sütő András is őrt álló posztra rendeltetett. Kommunistaként, képviselőként jár iskolaügyben vagy épp egy munkára jelentkezett, s elutasított panaszos érdekében. Meghallgat minden gondot és aggódó szót, de nem szereti, ha azért állítanak be szerkesztőségi előszobájába, mert látni óhajtják vagy kezet akarnak szorítani vele. Mert ez a kívülálló túrista gesztusa, s nem a közösségi ember közeledése. Az utak sokfelé vezetnek.'A hírnév vagy a tisztség gyakorta elszólítja Európába, legutóbb Amerikába is, de sose találja olyan csúszósnak, behavazottnak az utat — eső sem eshetik annyira —, hogy el ne induljon Pusztakamarásra, Nyárád- szeredára, Székelyudvarhelyre vagy némiképp hívatlanul Nagyenyedre. Fölfelé törekedve egyre magasabb röppályát jár, és visszatérve Sütő András mindig alkalmat keres a figyelemre. Hajdú Győzőnek, Huszár Sándornak és Beke Györgynek interjúkban beszél életútjáról, pályatársairól, szülőföldjéről. Mulasztásokra figyelmeztet Kemény Zsigmonddal, Tamási Áronnal, Bethlen Gáborral kapcsolatban, s az irodalom egységéről vall szép szavakban: a román irodalom megismerésének fontosságára figyelmeztet, amelyre példát is adott Creanga meséinek és Lovinescu darabjának fordításával. Egyre gyakrabban járunk a temetőbe. Jeles elődök halnak, akiktől a búcsú immár nem személyhez kötött. Közösségi múltunk egy-egy darabját látjuk kiszakadni elvesztésükkel a magunk életéből. A temetés kultikus esemény: hivatkozások, tanulságok is felemlíthetők kellő tapintattal. Miként az Anyám könnyű álmot ígér című könyvében fontos, közösségi pillanata, a halottak napja. Mert a szétszóródásban ez még hazahívó esemény, emlékezni lehet a hajdani életre. A temetések így lesznek szomorú közösségi alkalmakká, amikor annyi dologban szólani kell. Szólni kell a mulasztásokról, szólni kell a jövendőről, amit sohasem szemlélhetünk reménytelenséggel. Sütő András leginkább ebben egy Tamási Áronnal. Mindig bizakodva kell nézni ennek a népnek a jövőjét, tartotta Tamási Áron, s így vallja Sütő András is. Amikor a külső jelek fényei más irányba tartanak, akkor is van erő, amely a megmaradás igazolásával előhozakodik. Bethlen Gábor példájában a megmaradás titkát ismerve, Sütő András a megtiport, megalázott Perzsák történetében gyönyörű benső gondolati lüktetéssel érkezik el a legmélyebb üzenetig: a perzsa gyerekek az anyák ölében — az ősi nyelvű mese és dal hatalmával a megtartó erőt, a folytonosságot jelentik. Benső nagy küzdelem, megszenvedett lelki tusa végeredménye. Üzenet is egyben. Folytonos munka és jelenlét szükségeltetik ehhez. Fontos, hogy megállás, megtorpanás ne legyen. Ebben van az író és az ember cselekvő ereje. Az ő szavát ismételve: ,,... bogozzuk szálainkat, egyik esztendőről a másikra; ahogyan lehet.” S az időben és térben megtett utak mélyülnek és magasodnak. ABLONCZY LÁSZLÓ 90
