Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 1. szám - Csák Gyula: Rézkilincs (Regényrészlet)

CSÁK GYULA

RÉZKILINCS

REGÉNYRÉSZLET

A halak tudják meg legkésőbb, hogy mi a víz — ez járt az eszében, amint a szikrázó tájat bámulta a felfelé kapaszkodó fogas ablakából. Mindig elbűvölte a havas hegyoldal látványa; érzelgőssé lett tőle.

Egyébként pazar hangulatban volt. Sokat úszott és most frissnek, erősnek érezte magát. Nem emlékezett, hol hallotta ezt a halas dolgot, de jópofa mondásnak találta. A hó tudja meg legkésőbb, hogy mi a fehérség... Az orr tudja meg legkésőbb, hogy mi a nátha... És így tovább.

Szórakoztatta a játék, s majdnem elfelejtett leszáll ni.

Ott lépkedett, ahol a legnagyobb havat találta; élvezte, hogy ropog a talpa alatt.

A máskor oly ellenszenvesen komor és nagyképű villa most barátságosabbnak látszott. Az óriási park zúzmarás fái között egyszerűbbnek, kisebbnek hatott és jól illett neki a fehér sapka.

Egyenesen a konyhába ügetett. Reggeli nélkül sietett az uszodába, és most vad éhséget érzett.

— Andráska — szólt rá az idős házvezetőnő —, édesanyja kéreti, hogy menjen fel hozzá.

— Beteg? — kérdezte András meglepetten. A vasárnapokat rendszerint a konyhában töltötte anyja.

— Nem tudom. Azt hiszem, fáj a feje. Azt mondta: azonnal — tette hozzá, mert András még mindig a félig kihűlt pulykát falta, amit falusi rokonoktól kaptak.

— Jó, jó — dörmögte a fiatalember.

Kelletlenül indult az emeletre. A kanyarban belépett a gardróbszobába, és megnézte magát a tükörben. Ösztönös mozdulattal végigsímitott fején, ámbár tudta, hogy az fölösleges, mert haj helyett ritkás pihék sárgállottak rózsaszínű koponyáján. Mindössze huszonhat éves volt, de egy bőrbetegség következtében csaknem elhullott a haja.

Ijedtnek találta arcát, és ez felbosszantotta. Bizonytalan félelme tompa gyűlöletre váltott, s elszántan folytatta útját a barokkos díszítésű lépcsőfeljárón.

Anyja a nagyméretű dolgozószoba ablakánál állt, és a parkot bámulta. Látta fiát, amint megérkezett, és felkészült fogadására.

12