Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - JEGYZET, TANULMÁNY - Rusvay Kálmán: A korai jász benei edény felirata
eltérően látott és rajzolt alakja indokolja a három betű figyelmen kívül hagyását. Már God/ Lászlónak (8) is kétségei voltak Mészáros megállapításaival szemben mind a leiratot, mind az olvasatot illetően. A fentiek ezt az álláspontot igazolni látszanak. A második szó öt betűje közül az első helyesbítésre szorul. Ugyanis a fényképen nem ismerhető fel az X jobb alsó szára és Így azt Y-nak kell minősíteni. Ilyenformán a két szó helyes leirata ez lehetne: MIWIW YAWIS Ehhez a megoldáshoz úgy jutunk el, hogy a fényképen jól elkülöníthető egyes betűket nem bontjuk fel, mint a négy szerző tette, hanem azokat eredeti alakjukban megtartva állapítjuk meg a hangértéküket. Ez vonatkozik tulajdonképpen az első szó M betűjére és a két szóban háromszor is előforduló betűre (5. ábra, tudomásul véve, hogy ez utóbbi betűalakzat az ó-sémi ábécé egyik tagja s, illetve sz hangértékkel). Az első szó utolsó betűjét is ilyen értelemben kell minősíteni. Azt annak Írója mindenek szerint végszigma helyett irta. Valamelyest bizonytalankodhatott is, amikor 45°-ban jobbra elfordította, s így majdnem nagy szigmát formált belőle. A két szó helyes olvasata ezek szerint: MISIS UASIS Ez a két szó pedig az őszét misin és uasin igéknek jelen idő egyes számú második személyű alakja és a jelentésük: ELMÚLSZ RAGYOGSZ Ezzel megoldódott a ladánybenei jazig-szarma- ta edény feliratának a retélye, amelynek megfejtéséhez Kada Elek több mint fél évszázaddal ezelőtt Stein Aurél révén az angol tudósok segítségét kérte. A felirat további értelmezése és értékelése már a kultúrtörténészek feladata. De itt kell még megállapítani Nagyfalusyval egyetértésben, hogy a római provinciális (pannonjai) edényről van szó. Annyiban mégis eltérő véleményt kell nyilvánítani, hogy mindkét szót utólag karcolták, illetve vésték az edényre. Ez különösen nyilvánvaló a MISIS szónál, ahol a karcoló szerszám elég gyakran megszaladt a kemény anyagon. De a pannonjai mester nem is rögzíthette volna az edény nyers anyagába az általa aligha ismert jász szavakat és az akkor már a rómaiak előtt mindenek szerint ismeretlen ó-görög betűket. Már i.e. 413-tól a klasszikus görög nagy betűk voltak használatban (10). Az sem kétséges, hogy a két szó leirata két különböző kéztől származik. Ezt igazolja a MISIS szó egészen kezdetleges vonalvezetése, a két szó közötti 2 mm-es szintkülönbség és nem utolsósorban a helyesírási eltérés: a MISIS szóban az UASIS szabályszerű végszigmájától eltérő ó-sémi betű használata. A betűk formája is eltérő. A második szó egyenesen álló, egyforma nagyságú, vésettnek látszó, szabályos betűalakjai gyakorlottabb kézre, a végszigma alkalmazása pedig az írásban való nagyobb jártasságra utal. Hogy a korai jászok még az i.sz. első századokban is a pontusi görög gyarmatosoktól bizonyára századokkal előbb eltanult ó-görög betűkkel írtak, annak a pontusi görög gyarmatosokkal való kapcsolat meglazulásán kívül az is oka lehetett, hogy az ő igényeiket kielégítette a már régebben elsajátított írásmód s Így őrződött meg abban csaknem ezer éven át ősi hagyatékképpen az ó-sémi betű is. Hasonló volt a helyzet a székelyek rovásírásával is. ök is évszázadok múlva is ragaszkodtak rovásírásukhoz a latin betűk mellett vagy azok helyett. Nyelvészeti szempontból abban állhat a két szó jelentősége, hogy az eddig ismert jász neveken és névszókon kívül két igealak is beszél a korai jászok nyelvéről. Egyben írásmódjukról is adatot szolgáltat a benei felirat. De nem csekély jelentőségű az a tény, hogy ez a két szó is a jász és a mai őszét nyelv egészen közeli rokonságát igazolja. Ugyanakkor természetesen bizonyítékául szolgálhat a két nép rokonságának is. Mészáros és Banner a két igealakon kivül az edénynek azokkal ellentétes oldalán még két jelet észleltek és azokat le is rajzolták (2. ábra III., IV.). Ezek a jelek csak az ő diagramjuk alapján értelmezhetők. Valamely rovásirási rendszerhez való tartozásuk nem állapítható meg. A második jel úgy a keleti (athéni), mint a nyugati (boiotiai és lakoniai)ó-görög ábécében a szigma jele (3. ábra), és ebben az esetben talán egy személynév kezdőbetűje. Fogasabb kérdés elé állít bennünket a feltételezett személynév előtt álló 71
