Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - MŰVÉSZET - Goór Imre: A kecskeméti alkotóházban
MŰVÉSZET GOÓR IMRE A kecskeméti alkotóházban Kecskemét művésztelepét a Műkert gazdag növényzete, bokrai és fái a mezők, utak és gyümölcsösök városszéli tengerében különös szigetté varázsolják. Megismerésében és gyakorlati kihasználásában a város vezetői is serénykednek: vaddisznó és páva, réce és róka, zerge és fácán, dú- és dámvad népesíti be az ügyetlen bronzszarvasszobrot környező ketrecek s karámok lakóiból — a vadászati kiállítást követően a Műkertben létesített „Vadaskertet”: a napközis tanuló gyerekek itt lelnek nyaranta tábori tanyára: tank és sugárhajtású repülő teremt fogható kapcsolatot civil s katona között: a város kutyatenyésztői itt cserélnek hasznos szakmai gondolatokat nagyobb kiállításokon vagy gyakori hétköznapi találkozókon; itt sorakoznak fel a hó utolsó vasárnapján évente tizenkétszer a rozsdamarta vagy lakkfényes személygépkocsik országos piacra boldog vásárlókkal, sündörgő üzletelőkkel s szorongó tulajdonosokkal; s itt zeng fel alkalmas időben késő éjszakáig az egyébként kifogástalan Park étterem tánczenekarának bömbölő zöreje-zenéje a közellakók olcsó örömére. A közvetlen környezet meghatározó voltát szokás emlegetni a művészeti írásokban. Jómagam ezt azért nem teszem, mert a kecskeméti művésztelep a város nagylelkű lemondása folytán — a Művészeti Alap Alkotóháza, s lakói más tájakról érkezvén inkább hazai környezetük élményeit dolgozzák fel pár hónapos beutaltságuk idején, nem a legfrissebbeket; részben pedig azért, mert az Alapnak alkotómunkára legalkalmasabb telepén készülő, állami megbízások alapján születő művek a régebbi vázlatokhoz képest már csak kevésbé jelentős elemekben módosulnak. A telep „beutalásos” jellegéből adódik, hogy a szomszédos műtermek lakói gyakran csak itt ismerik meg egymást, s hasonló vagy ellentétes művészi hitvallásuk baráti beszélgetések vagy szenvedélyes viták sodrában teremt örök kapcsolatot, vagy robbant szakadékot köztük. írásom szereplőit egy nyári művésztelepi beutalás találkozásai kapcsolják egybe. GARABUCZY ÁGNES másodízben tölt hosszabb időt a kecskeméti alkotóházban. Műtermének falán négyszer hat méteres karton. Pályadíjnyertes kompozícióját fogalmazza újra abban a méretben, amelyben az ezt követő pannót készíti majd el a pécsi házasságkötő terembe. A kartonon ragyogó-tiszta színekben madarak röppennek csapatostul égi magasba; könnyed tömegük árkádos formákkal köt össze örök emberi szimbólumokat, telet és tavaszt, nyarat és őszt. A dermedtség jelképe álló és fekvő alak, a függőleges és vízszintes ellentétével s színeinek hidegségével a kezdet előtti mozdulatlanságot jelzi, mely a környező formák lendülő hullámzásával a vizet 79
