Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám - MŰVÉSZET - Goór Imre: A kecskeméti alkotóházban

. II. J A

árasztó tavaszi szelektől dagadó vitorla melletti alakra vezeti a tekintetet. S megjelennek a melegebb színek: a házasságkötő terem falát ajtó osztja ketté — e fölé vezet az az árkádos félkörív, mely cikk-cakkos szegélyével hazánk gyakori termővirágára, a napraforgóra tereli emlékezetünket; majd a középponti elválasztást követően, szerelmet, ölelkezést, beteljesülést kifejező nő- és férfialak szólaltatja meg a nyár hangjait a többi fő tételhez annyira mértékkel illeszkedőn, hogy általa a mű együtt- zengése emelkedik, s finoman halkulva torkollik az elmúlás gondolatát a magá- ramaradottságra, bezárkózottságra módosító utolsó tételt képező meghajlot- tan guggoló figurában az ősz jelképébe; Garabuczy Ágnes színskálájának fő hangjai tört kékek, lilák s ezek ellentétei, a

kis felületen, de jelentős hangsúllyal használt sárgák.

Műveivel kapcsolatban hallottam már a „lumino-kubizmus” kifejezést. Az ily meghatározás kínban s nagy akarásban, a minden áron való skatulyázás igényével születik, sokszor értékcsökkentő szándékkal. S legtöbbször sznobok szájáról gyűrűzik, hiszen olyan különösen hangzik! Garabuczy művészetének alapvető tétele az, hogy a jelképpé formált figurákból és az elvontabb művészet eredményeit összekötő és gazdagító elemként felhasználva egységes festészeti nyelv alakítható, amelyben a síkban való építkezés az uralkodó. Garabuczy Ágnes művészete annyira a színek nyelvén szól, hogy ebben az esetben a fényproblémák emlegetése tévútra visz.

80