Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám - HORIZONT - Pomogáts Béla: A pozsonyi Irodalmi Szemle

a rendjében foglalkozott a szlovákiai magyarság irodalmi hagyományaival (pl. Kazinczyval, Kármánnal, Madáchcsal, Mikszáthtal), a szlovákiai magyar irodalom hőskorának szereplőivel (pl. Fábry Zoltánnal, Forbáth Imrével, Győry Dezsővel, a „Sarló-mozgalom” képviselőivel) és a szülőföld történetével, néprajzi problémáival (pl. Duba Gyula: Szülőföldem című írásában stb.). E szűkebb körű feladatok mellett azonban állandóan foglalkozik a magyar nép szélesebb körű történelminemzeti kérdéseivel is. A magyar nyelvű folyóiratok között egyféle munkamegosztás fejlődött ki az utóbbi évek során: a Korunk például — hagyományainak megfelelően — a társadalomtudomány tűzhelye, az újvidéki Híd a modern irodalom törekvéseinek otthona, az Irodalmi Szemle pedig a „hungarológiai” feladatok elvégzésére vállalkozott.

E feladatok elvégzése közben vet számot a huszadik századi magyarság helyének, történelmi létezésének, kulturális jövőjének problémáival. Ennek a számvetésnek a során gyakran foglalkozik a magyar történelemmel különösen huszadik századi múltunknak azzal a fejezetével, amelybe az 1918 — 19-es forradalom, a trianoni békekötés, a magyar nemzeti kisebbségek keletkezése is tartozik. Ezzel a témával foglalkoznak Janics Kálmán és Fogarassy László tanulmányai vagy az a vita, amely Szalatnai Rezsőnek a régi Magyarországról szóló írása körül kerekedett. A magyar irodalom helyzetét és lehetőségeit faggatta a Németh László, Illyés Gyula és Féja Géza polémiája, amely 1968-ban bontakozott ki a „magyar irodalom jövője” körül. A nemzetiségi irodalmak helyzetét és szerepét vizsgálta meg egy 1965 —66-ban lefolytatott vitasorozat.

Mindezek a viták, vállalkozások arra valók, hogy a magyar nép önismeretét, közép-európaj helyzetének, tisztázásával segítsék elő. A nemzeti önismeret, a helyes történelmi számvetés idehaza is szellemi életünk egyik elsőrendű feladata. Ennek az önismeretnek, realizmusra építő számvetésnek kell korrigálnia a különböző irányba torzult ítéleteket. Szembe kell szállnia a nacionalista demagógiával és a nemzeti nihilizmussal egyaránt. Az Irodalmi Szemle korán felismerte ennek a munkának a jelentőségét, egyszersmind azt is felismerte, hogy a küzdelem két fronton — a nacionalizmus és a nihilizmus ellen — folyik. Tevékenységével ezért az egészséges és józan magyar közösségi tudatot és önismeretet támogatta. Lehet, hogy a vita hevében akadtak túlzó megfogalmazásai, szándéka, irányvonala azonban mindig az egészséges kibontakozást kívánta segíteni, a racionális tudatot kívánta kialakítani. Másfél évtizedes működése ezért keltett mind nagyobb érdeklődést Pozsonyon és Kassán kívül Újvidéken, Kolozsváron és Budapesten is.

78