Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - HORIZONT - Pomogáts Béla: A pozsonyi Irodalmi Szemle
lalkozó tudósok is, mint Gál István és Krammer Jenő. A kapcsolatok mellett a szlovákiai magyar irodalomban is él az a természetes igény, hogy az egyetemes magyar művelődés rendjében helyezkedjék el. Szalatnai Rezső Évfordulóra című 1968-as üdvözlő írása ezt az igényt Móricz Zsigmondra hivatkozva fogalmazza meg : „ügyelni kell arra, hogy a szlovákiai magyar írás a magyar szellemi szintézis része. Csak ismételhetem, amit 1926-ban írt és elmondott Móricz Zsigmond, hogy ugyanis »itt a magyar kultúra jövőjének egyik legfontosabb problémájáról van szó — a magyarságnak egységesen kell továbbfejlődnie.« Csehszlovákiában nem fejlődhetik más magyar irodalom, mint Magyarországon vagy Erdélyben vagy akárhol, ahol ma a világon magyar novella s magyar vers lát napvilágot”. A másik kötődés a csehszlovák társadalomnak és kultúrának, a Csehszlovákiában folyó szocialista építésnek kötelezi el a kisebbségi magyar szellemi életet és a pozsonyi folyóiratot. Ez a kötődés is természetes, nemcsak az állami keretek miatt, hanem a közös történelmi múlt félévszázada és a társadalmi célok azonossága következtében is. Dobos László már idézett cikke erről így beszél: „Nemzetiségi irodalmunk ugyanazon funkciók betöltésére hivatott, mint a nemzeti irodalmak. De ezen túlmenően ki kell fejeznie nemzetiségi létünk alapvető társadalmi és történelmi vonásait, az együttélés, a hazáratalálás és a hazafiaság népélményét. Ez nyilván feladat-többletet jelent... Hazánk népei együttélésének, egymásra találásának irodalmi szintű megfogalmazása nemzetiségi irodalmunk keretein túllépve a szocializmus eszméinek történelmi dokumentumává válhat.” Az együttélés természetes helyzetéből következik, hogy az Irodalmi Szemle gyakran szerepeltet cseh és szlovák írókat, gyakran foglalkozik a cseh és szlovák irodalom jelenségeivel. Az évek során például Jan Smrek, Laco Novomesky, Vitezslav Nezval, Vladimír Minac, Peter Karvas, Josef Skvorecky, Milan Kundera, Vladimir Paral, Dominik Tatarka és mások versei, elbeszélései és cikkei jelentek meg a folyóiratban. A magyar és szlovák irodalom kapcsolatát jelzi az, hogy időnként szlovák irodalomtudósok, kritikusok foglalkoznak a magyar irodalom eseményeivel és alkotóival. így Ctibor Stitnicky József Attila, Jaroslava Pasiaková, Kassák Lajos és Radnóti Miklós költészetéről közölt érdekes írásokat. A szlovákiai magyar irodalom (és az Irodalmi Szemle) elsősorban mégis a szlovákiai magyarság önismeretét akarja szolgálni, egy nemzeti kisebbség önmagára találásának fóruma kíván lenni. Ezért vizsgálja tudományos-szociológiai eszközökkel is a magyar nemzetiség közösségi tudatát. Ennek a vizsgálatnak érdekes példája Kardos István tanulmánya: A csehszlovákiai magyar társadalom a szociológia tükrében című írás. Ez a vizsgálata következő módon határozza meg a kisebbség közösségi tudatát: „Kettős nemzeti »mi«-tudat él bennünk. Nyelvünk, történelmi múltunk, nemzeti kulturális hagyományaink — stb. — az egységes magyar nemzethez kapcsolnak bennünket. Ugyanakkor hazai viszonyaink, kulturális, gazdasági, politikai problémáink — stb. — a hazai (vagyis: csehszlovákiai P. B.) magyar nemzeti tudatot táplálják... »Haza-tudatunk« minden szűk, túlexponált hazafias nevelés ellenére sem azonosul az »állam-haza« tudatával. Magyarországot sem tudjuk hazánknak, de az egész Csehszlovák Szocialista Köztársaságot sem... A mi »haza-tudatunk« Dél-Szlovákiára és vegyes lakta területeire szűkül.,.” Az Irodalmi Szemle ezt a szűkebb közösségi tudatot akarja a „híd”-szerep vállalásával, az európaiság és a „vox humana” internacializmusával szélesebb horizontok felé tágítani. Magyarság és Közép-Európa Az Irodalmi Szemle sokat tett azért, hogy megerősítse és biztosabb alapokra emelje a szlovák magyar nemzetiség közösségi tudatát. Ennek a vállalkozásnak 77
