Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / Petőfi-különszám - Gál István: Hatvany „Így élt Petöfi”-jének készülése
GÁL ISTVÁN Hatvány ,, így élt Petőfi” -jének készülése A nagy mű, Petőfi életművének és pályafutásának mindmáig legterjedelmesebb és legtartalmasabb dokumentációja, csaknem egy fél évszázadig készült. A Nyugat 1908. aug. 16-i számában Írja Hatvány: „Sohasem megyek úgy végig a Korona- herceg (ma Petőfi Sándor) utcán, hogy be ne kukkantsak a nagy boltívű kávéházba s el ne gondolkodjam: Itt ült! Soha a Dohány utcán, vagy a Síp utca sarkán, hogy meg ne állnék a komoran elterpeszkedett öreg ház előtt: Itt élt!... Hányszor vesződtem a Belvárosban, hogy elkapjak a zörgőskövű, sárga utcák zeg-zugában egy-egy szögletecskét, melyet én is úgy látok, mint ő. Gyermekes vágy,... de be kell vallanom, hogy keresem, egyre csak keresem Budapesten Pestet, Petőfi Pestjét! Petőfi Pestje!... Szeretnék egy könyvet, amelyben együtt volna az idétlen sárga háztömeg hű mása, melyet akkor Pestnek hívtak, s időrendben amint Petőfi bejárta azokat, ama töméntelen sok falu és város, ahol ez a szerencsétlen fiatalember, kora gyermekségétől fogva hányódott-vetődött... Petőfi kortársai nem értették meg hivatásukat. A festők Petőfi külsejét s az írók Petőfi benső képét hamisították meg: hol hős, hol bohémé; nem volt s még ma sincs senki, aki őt életének vérpiros nyomán kövesse.” Éppen egy évtized múlva, 1918. nov. 10-én írta alá első nagy könyvének előszavát a szerző. A „Feleségek felesége. Petőfi mint vőlegény” Petőfi élete egyik nagy fejezetének egyéni országjárással összehozott nagy anyaggyűjteménye. Éveken keresztül fölkereste Petőfi ismerőseit vagy ismerőseinek leszármazottait, összeszedte szóban kifejezhető emlékeiket, és elkérte tőlük ismeretségük tárgyi bizonyítékait. A mindennapi élet apróságai, otthonok féltett kincsei, korai fényképek és egykorú rajzok kerültek bele ebbe a húsz íves, bibliofil kiállítású kötetbe. Bár a 20 —30-as évek fordulóján a reformkor és a szabadságharc nagyjairól, Széchenyiről, Kossuthról, Szalayról, Görgeyről nagy tanulmányai jelentek meg, Bölöni Farkas Sándorról pedig valóságos fölfedezés számba menő könyvet is írt, Petőfi élete és kora nem szűnt meg izgatni továbbra is. A Pázmány Egyetem Bölcsészeti Kara, a Petőfi Társaság, sőt még a Történelmi Társulat sem jöhetett szóba mint egy Petőfi-dokumentáció kiadója. A polgári radikális orgánumokon, különösen a Századunkon és az Újságon, kívül óvakodtak írásai közlésétől még akkor is, ha a magyar történelem nagyjairól szóltak. Évtizedek óta dédelgetett Petőfi-könyve nem ölthetett tudományos formát. 1934-ben világirodalmi kedvencének, Heinének megjelent egy a legszélesebb nagyközönségnek készült életrajza: Heine élete a kor- és szemtanúk elbeszélése szerint. Ez adta Hatványnak a műfaj ötletét a Petőfi- anyag földolgozásához. Már csak a munkatársak hiányoztak. Ekkor jelentem meg a színen mint mentőangyal én. „A Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományos Egyetem tanácsa mint fegyelmi hatóság” „a tanulmányi idő alatt esetleg élvezett vagy élvezhető összes kedvezményektől leendő megfosztásra” ítélt, mert a Marx olvasása és a szociális kérdések iránt való érdeklődés miatt kizárt egyetemi radikális baráti csoportot ismertem és nem jelentettem föl. (Németh Lászlónál laktam akkor, Vas Isván is megírta önéletrajzában az esetet.) 1934 őszén indítottam az Apolló c. folyóiratot, úgyhogy a Kosmos 8£
