Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / Petőfi-különszám - Gavril Scridon: Petőfi románul

mit jelent a szabadság megvédése. Petőfi költeményeiből néhány az ő tolmácsolásában jelent meg, így: A farkasok dala, A kutyák dala. Beszél a fákkal a bús őszi szél. Csalogányok és pacsirták, Szeptember végén, Honfidal és a Véres napokról álmodom. Első fordítása, a Szeptember végén, 1903-ban jelent meg a Luceafarul hasábjain. Goga kitűnően tudott magyarul, s maga is rangos költő lévén, nemcsak ebben a versben, de minden fordításában hűen érzékeltette az eredeti versek kifejezte mondanivalót, lelki rezdüléseket, vívódásokat és a művészi formát is. Az 1847-ben keletkezett vers mintha a közeli halált sejtené, a költő végrendelete, mely bűvös ékszerládaként a határtalan boldogságot rejti magában, a síron túl is rendíthetetlen és lángoló szerelem tanúbizonyságát. Ez az egyetlen szerelmes verse Petőfinek, amelyet Goga lefordít, mert a továbbiakban csak társadalmipolitikai mondanivalójú versei ragadják meg, azok vernek visszhangot a nemzeti és társadalmi eseményekért lelkesedő román költőben. A Petőfi-Goga eset is meggyőzően bizonyítja, hogy a fordításokra és irodalmi hatásokra valóban szüksége van azoknak az irányzatoknak és mozgalmaknak, amelyek kitermelik őket, szükség van rájuk a vívódások időszakaiban, amikor visszhangja kel mások énekének is. Goga a harcos költő, a forradalmár ragyogó példáját fedezi fel a maga számára Petőfiben (egy verset is ír hozzá), aki nemcsak megénekelte a szabadság hajnalát, de életét áldozta eszményéért. Valóban példa volt Petőfi, egy modern Türtaiosz, a magyar újraébredés Byronja. Bár Goga viszonylag kevés verset fordított Petőfitől, azokat választotta, amelyek összecsengtek mozgalmas, harcos élete célkitűzéseivel, s a lángeszű magyar költő sodró erejű, emésztő szenvedélyessége katalizátorként hatott ennek az életnek a fegyelemre szorításában. De a prozódia titkaiból is tanult egyet-mást Petőfitől.

Időrendi sorrendben a következő fordító, akiről meg kell emlékeznünk, Axente Baciu. Az ő tolmácsolásában ismerhették meg a román olvasók Az én szívem, A nép nevében, A felhők, Ha férfi vagy, légy férfi című verseket. 1939-ben a Tara noua (Új ország) című lap Mihai Beniuc egyik Petőfi-fordítását közli. A magyar nyelvnek és irodalomnak ez az alapos ismerője jelzi az Egy gondolat bánt engemet című vers fordítását is. Mai költőink közül Eugen Jebeleanu fordul lankadatlan érdeklődéssel Petőfi versei felé. Mielőtt azonban Jebeleanu fordítói érdemeit méltatnók, megemlítjük a Costa Cáréi fordításait magában foglaló Din lirica lui Petőfi (Petőfi-versek) című kiadványt (Budapest, 1948).

Eugen Jebeleanu folyóiratokban megjelentetett Petőfi-fordításai után több kötetet is közre ad Petőfi verseiből. A romániai és magyarországi kritika egyaránt nagy elismeréssel fogadta fordításait, közöttük a népszerű János vitézt is. Jebeleanu Petőfi-kötetein kívül mintegy 50 Petőfi-vers jelent meg ugyancsak Jebeleanu tolmácsolásában az Antológia literaturii maghiare (Magyar irodalmi antológia) második kötetében. Talán nem ártott volna mások fordításait is felvenni ebbe az antológiába, még ha ugyanaz a vers többször is szerepelt volna, hogy az olvasó az eredetit többé-kevésbé megközelítő változatokban élvezhesse e költészet ízeit.

Számos fordító nevét sorolhatnánk még fel a múlt századtól napjainkig, de bármily hosszú és meggyőző névsor kerekedne ki belőle, csak hozzávetőleges képet adna arról, hány csodálója volt Petőfinek a románoknál több mint egy évszázad alatt, hányán hajoltak versei fölé, fordultak példáért életéhez. Nincs szándékunkban, s helye sincs itt, hogy felsoroljuk mindazt, amit lefordítottak, részletesen kimutassuk, ki mikor, hogy méltatta Romániában Petőfi művét és életét. A számba jöhetők hosszú sorából mindössze két tekintélyes kommentátor, losif Popovici és Perpessicius nevét emelnők ki. Nyomdakész állapotban van Dorotheea Sasu terjedelmes bibliográfiája, a Petőfi la romani (Petőfi románul)

86