Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / Petőfi-különszám - Balogh Edgár: Petőfi és Balcescu találkozása
BALOGH EDGÁR Petőfi és Balcescu találkozása Amikor a múlt század levert 48-as forradalmait már a mi korunk történelmi erői fejezték be győzelmesen, zászlóként röppent fel Petőfi Sándor és Nicola Balcescu neve. Plebejusi emlékükkel ők ketten a demokratikus forradalomnak a szocialista társadalom megteremtésében való átmenetét jelképzeték, s rájuk hivatkozhattunk a román —magyar testvériség meghirdetésében bármely nacionalizmussal szemben. Marosvásárhelyen 1948-ban közös Petőfi —Balcescu-szobor felállítását tervezték, a bukaresti képzőművészeti főiskola pedig pályázatot tűzött ki a százéves magyar és román forradalom két nagy szószólójának festői megörökitésére. Igen ám, de menten felvetődött a természetes kérdés: Találkoztak-e egyáltalán személyesen? j^j A véletlenek játéka folytán nepíKellett a kérdésre választ adnom. Megszerkesztettem a rendelkezésemre álló források alapján Balcescu magyarországi ténykedésének naptárát,^és útirajzát, majd Hatvány Lajos levélbeli segítségét igénybe véve összehasonlítottam ezt Petőfi egykorú életrajzi adataival. 7 f> A román forradalmár 1 ^49. május 19-én kezdte meg tárgyalásait Bem tábornokkal Mehádiafürdőn, 28-án találkozott Debrecenben Kossuth kormányzó-elnökkel, a magyar kormánnyal együtt utazott a felszabadult Pestre, s onnan értesíti újabb megbeszéléseiről barátját, Ion Ghica konstantinápolyi román forradalmi ügyvivőt, majd a kormánnyal együtt Szegedre menekült, ahol július 14-én aláírja a Kossuth Lajossal kötött román —magyar egyezményt; innen felmegy a havasra egy román légió felállításának tervével Avram láncúhoz, még visszatér a semlegességi javaslattal Aradra, ahol a kormányzóval augusztus 8-án beszél, s két nappal a világosi fegyverletétel után újra Bemet keresi Erdélyben. Az osztrák és orosz cári seregek elől Avram láncú rejti el, s október 22-én Párizsból közli egy levélben kalandos menekülése történetét. A magyar forradalmárok közt töltött három hónap alatt Debrecenben is, Pesten is összefuthatott volna a költővel. Ilyen személyes érintkezésről nem tudunk, s a részletesen megvizsgált körülmények közt nem is valószínű kettőjük kézfogása. E nyers tények közlése bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy szobrászaink és‘festőink végül is nem vállalkoztak egy olyan naturalisztikus ábrázolásra, ahol a két történelmi hős együtt szerepel, s csak egy centenáris román bélyegen kerültek egymás mellé. Ha a két történelmi személyiség közvetlen találkozása térben és időben nem is igazolható, annál mélyebb és jelentősebb eszmei párhuzamuk. És ez a felsőbb, jelentősebb tény alaposan kárpótol az elmaradt történelmi tablóért. Valójában a két hős — a költő-politikus és a történész-politikus — forradalmi pályája a mi korunkban ért össze és fénylett fel közös lobbanásban. Ma már ez is múlt, újabb negyedszázad takarja a két sorskép kereszteződését és közös hatékonyságát, a Petőfi-emlékezés újabb alkalma fölveti mindazt, ami 1848-ban és száz évre rá, 1948-ban, kettejük eredendő eszmei viszonyában és megyegyezéseik utólagos igazolásakor végbement. 82
