Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / Petőfi-különszám - Vadas Zsuzsa: Petőfi-szótár készül
fűződik Ezek az iratok Pásztor Ferenc félegyházi ügyvéd száz év előtti, elveszettnek vélt iratai közül valók, és Szlávik Mihálynak, Petrovics István egykori félegyházi inasának vallomását, illetve az ezzel összefüggő leveleket tartalmazzák. Sajnos, itt most nincs arra hely, s ez összegező Írásnak sem célja, hogy a megtalált iratokat ismertessem. (A Csongrád megyei Hírlap 1966. jan. 28-i száma bemutatta az okmányokat, s több más lap is átvette a híradást.) A várakozással — mármint a megtalálók reményeivel — ellentétben ezek az iratok sem hoztak újabb perdöntő tényt Petőfi szülőhelyére vonatkozóan. S hogy valami egészen friss „perújrafelvételi" kísérlettel zárjam soraimat, meg kell említeni a szabad- szállási Lenin Tsz üzemi lapjának 1972. májusi számában „Hol született Petőfi Sándor!" címmel megjelent két teljes oldalas és még „Folytatása következik” jelzéssel ellátott cikket, amely ismét arra teszi le a voksot, hogy nagy költőnk igazi szülőhelye, minden ellenkező állítással szemben : Szsabadszállás ... Pándi Pál írta Két vita című cikkében (Népszabadság 1960. jan. 1.) többek között a következőket: .......ebbe a vitába több mint fél évszázad óta rengeteg felesleges energiát ölnek hasznosabb munkákra méltó szakemberek. Nem is szólva a dilletánsokról, akik úgy körüldongják ezt a »problémát«, mint méhek az akácvirágot... Ezekben a vitákban rengeteg az ismétlés, az adat-»újraértékelés«, a hipotézis, a lényegtelen mozzanatokra szentelt figyelem, s elenyészően kevés a valóban izgalmas újdonság.” Arra is figyelmeztet, hogy nem szabad lebecsülnünk a hozzáértő kutatók ez irányú fáradozását. „Hogy pedig Mezősi Károly mégsem hiába töltött el évtizedeket a szülőhelyvitával, azt — igen jellemzően — munkája melléktermékei bizonyítják. Mert miközben nem talált olyan adatot, mellyel elhódíthatta volna, teljes bizonyossággal, Petőfit Kiskőröstől, megtalálta a Petrovics család kiskunsági tartózkodásának rengeteg okmányát, s ezek alapján ma már pontos ismeretekkel rendelkezünk a „jó öreg korcsmáros” anyagi helyzetéről, tündökléséről, és bukásáról. És talált Petőfi-kéziratot, feltárta a kiskunsági élet sok olyan titkát, amelyek ismerete közelebb visz bennünket a költő megértéséhez." (Mezősi Károly kutatásainak eredményeit összegezi a közeljövőben megjelenő postumus kötete, mely bizonyára nagy érdeklődésre tart majd számot. — A szerk.) Pándi ezt írja: „Mi változatlanul a művet tartjuk fontosnak, változatlanul a költő alakja izgatja fantáziánkat, s nem a csecsemő..." Talán még annyit, hogy a költő születésének 150. évfordulóját követő jubileumi év során az eddiginél is több alkalom nyílik Petőfi életének és életművének teljesebb megismerésére. A szülőhely — a Kiskunság — lakóinak, a költő által megénekelt alföldi rónák mai népének nagyszerű kötelessége is ez. Legyünk büszkék rá, hogy Petőfi Sándor itt született, itt tanulta édes anyanyelvét, élte gyermekkorát és az itt szerzett élmények, első benyomások elkísérték egész életén át. Ez lett költészetének alapvető élménye — a táj szeretete és mély hazafisága, szabadságeszménye minden versének alaphangja. VADAS ZSUZSA Petőfi-szótár készül Rabszolganép, alakv. rabszolga-nép: 1. Elnyomott nép. — 1846: Ha majd minden rabszolganép, Jármát megunva síkra lép (Egy gondolat... 2:130) 2. Megalkuvó, gyáva, szolgalelkű nép. — 1848 (Március): Hagyna csak a nemesség Kardomhoz nyúlni: oly magas kazalt Raknék e fölnégyeit rabszolganépből, Amíly magasra csak fölérne dárdám. Petőfi előtt nem fordul elő az irodalmi nyelvben, tehát egyelőre az ő szóalkotásának tekintendő. * * 75
