Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - HORIZONT - Pomogáts Béla: A pozsonyi Irodalmi Szemle
POMOGÁTS BÉLA A pozsonyi Irodalmi Szemle AZ IRODALMI ÉLET MINDENESE Csehszlovákiában fél évszázada, az állam megalakulása óta él a magyar kultúra, a magyar irodalom, de csak az 1958 óta megjelenő Irodalmi Szemlének sikerült először tartósabb fórumot adni az ország magyar írástudóinak. Pedig mennyi kezdeményezés történt, hányán próbálták meg, hogy életerős lapot alapítsanak! Ám ezeknek a lapoknak — soroljuk csak el őket: a Vagyunknak, a Tűznek, az Új Szónak, a Magyar Minervának, az Új Munkának, a Magyar írásnak, Az Útnak, A Mának, az Új Életnek, az Új Szellemnek, a Tátrának, a Magyar Albumnak, a Fáklyának és A Hétnek — az lett a sorsuk, hogy néhány éves vagy néhány hónapos tengődés után megszűnjenek. Volt közöttük olyan is, amely már első (és egyetlen) számában utalt az elhalás veszélyére. Turczel Lajos mondja el kitűnő, Két kor mezsgyéjén című könyvében ezeknek a folyóiratoknak a küzdelmét, viszontagságait. Az első siker tehát soká váratott magára, és ennek a késlekedésnek megvoltak a történelmi okai. A két háború közötti szlovákiai magyarság nem tudott önerejéből igazi folyóiratot fenntartani. A magyar kisebbség főként paraszti tömegekből állt, az értelmiség egy része Magyarországra települt, a kialakult kultúra, irodalom többnyire magányos mesterek (mint a stószi remeteségben dolgozó Fábry Zoltán) és elszigetelt értelmiségi körök munkája volt. A háború után pedig a politikai jogfosztás, a kitelepítések és deportálások, a magyar iskolák bezárása tette lehetetlenné a kulturális életet. Ebből az állapotból nagyon lassú volt a felépülés: csak néhány magyar könyv jelent meg, csak bátortalanul emelte fel fejét a nemzetiségi irodalom. Az ötvenes évek végén értek meg azután az önálló folyóirat kiadásának feltételei. Ez a folyóirat azóta másfél évtized küzdelmeit, eredményeit tudhatja maga mögött. Az Irodalmi Szemle, a csehszlovákiai magyar művelődés legjobb hagyományát vállalva, Fábry Zoltán beköszöntő tanulmányával indult. Az Adyt idéző „Ideje már bizony” című tanulmány négy évtized vágyait látja testet ölteni az új szemle lapjaiban: „egy folyóirat — mondja Fábry —, melynek léte vagy nemléte negyven év nehézségeit tükrözi. Magának a lapnak ügye is évekig vajúdott: a nehézségek, az akadályok eleve elrendelt kényszerűségek még ma is. Egy folyóiratról van szó, mely itt valójában sosem volt Irodalom az irodalom folyóirata nélkül: a legteljesebb lehetetlenség. Most először ölt valóságot a lehetőség, és elindul valami.. Fábry örömmel, egyszersmind aggodalommal bocsátja útjára az új folyóiratot. Aggódásában a szlovákiai magyar kultúra megtorpanásainak, kudarcainak keserű emléke van jelen. „Szlovákiában - írja — magyar irodalmi folyóirat — e meghatározás 73
