Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám - HORIZONT - Hatvani Dániel: Utazás Romániában

A lugosi származású Ciupe mester 1918-ban érettségizett magyar gimnáziumban, három évig volt a párizsi festőakadémia növendéke, bejárta Itáliát, hazajövet megszervezte Erdély első művészeti főiskoláját, 9 évig volt a Temesvári Múzeum igazgatója. A felszabadulás után, egészen mostanáig a kolozsvári főiskolán adott elő. S közben festette a dús színekben tündöklő, párizsian elegáns, ám mégis azerdélyi talajból fakadt utóimpresszionista képeit. Tájképeket és csendéleteket.. .

A festő Nagy Istvánnal egy időben szoros kapcsolatban állott. Rezignált mosoly- lyal emlékezik: „Egyszer panaszkodtam neki, hogy nem megy a munka... így vigasztalt: »Sose búsulj emiatt fiam! Amelyik kép nem sikerült, azon tanulsz, amelyik sikerült, az már a tanulás eredménye.«”

*

Nagyszebenben 1972. május óta jelenik meg román nyelvű irodalmi folyóirat Transilvania néven. De kitűnik, ez sem hagyományok nélkül való... 1868-tól 1946-ig jelent meg hasonló nevű kiadvány, több-kevesebb megszakításokkal, vegyes és gyakran változó profillal. Volt úgy, hogy csak az életre hívó Astra Kulturális Társaság hivatalos közlönyének szerepére szorítkozott.

Mircea Tomus főszerkesztő a megfiatalodott Transilvaniat afféle „kísérleti folyóiratnak" nevezi. Fogalomhasználatában ez annyit jelent, hogy korántsem csak szépirodalmat publikál, hanem közművelődési, néprajzi és szociológiai tanulmányokat, s amellett széles körű tájékoztatást nyújt a környező népek kulturális életéből is.

A folyóirat kétharmad részben helyi szerzőkre támaszkodik. Szeben hírneves, nagy hagyományú nyomdájában készül, ott, ahol máig is Románia legszebb könyveit nyomják.

*

Aurel Rau költő és műfordítóra Steaua (Csillag) nevű folyóirat főszerkesztője kolozsvári lakásán egy öreg, masszív, sötétbarna huzatú fotelre mutat:

— Itt üldögélt Lucian Blaga, a nagy költő, amikor felkeresett. Korábbi lakásunk egy régi ház második emeletén volt, s a lépcsőmászás eléggé kifárasztotta. Kellemes társalkodó, diplomatikus modorú, bár kissé hallgatag ember volt... Tőle tudtam meg, hogy az ő lakásán is van egy fotelereklye, abban Rilke üldögélt többször...

Mindez akkor jut eszembe, amikor a Szászsebes melletti Lámkerék templomának sírkertjébe bebotorkálunk. Itt áll középen Blaga síremléke, egyszerű vonalú márványtömb, rajta a költő arcának oldalnézetű domborművével. A kis görögkeleti templom, ahol Blaga apja volt a pópa, az erdélyi ikonfestészet múzeumának is beiillik, a Costea-dinasztia tagjai egy jó évszázadon át — 1920-ig bezárólag — varázsolták fatáblára, kerámiára, porcellánra az arany, a kárminvörös és a mélykék lángoló színeit.

íme, az élménykeret Blaga misztikus, filozófus költészetéhez.

A templomkert fái már érzik az ősz lehelletét. Mozdulatlan fényben állnak a hegyek, mint végigolvasott verssorok.

72