Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / Petőfi-különszám - Ruffy Péter: Két nap a végtelenben (Forgatókönyv)

AZ ÖREG FOTÓS: Én is, Aranka. AZ ÖREG FOTÓS: Hogy tetszik?

(És az igazi Petőfire mutat. Aranyoskám csicsereg,

az igazi Petőfi-képtöl hátrálva, a giccshez húzódik.) ARANYOSKÁM: Isten tudja.

66. kép

A postakocsi pesti végállomása

(A gaguerrotypiát pontosan fedő, de élő Petőfi-arcot látjuk. Amint a postakocsi felé közelit, alig hallva, a szép és teljes madárhangsor úszik be. Később fölerősödik kissé. A lovak teste gőzölög. A késve érkezett Petőfi a postakocsi előtt várakozó Galiczay Gábornak átnyújtja a levelet. Galiczay Gábor, úgy vélem, hogy az üzenetet már átvette, felugrik a kocsira, amelyben megvillan a vén varjú nagyasszony a társaságukban utazó Arnot és Galiczay Marika arca. Megfújják a kürtöt, a kocsis a lovak közé vág, az ajtó már be van csukva, az utastérben Galiczay Gábor húga kezébe csúsztatja a levelet. Galiczay Gábor értetlenül nézi, Marika fölugrik, a mozgó kocsi ajtaját kinyitja, s a vén varjú parancsoló dobbantásai ellenére is a postakocsi után induló Petőfire kiált:

GALICZAY MARIKA: A kép, Sándor?

(A lovak azonban eliramodnak.) PETŐFI: Nem, nem! Majd egyszer! Máskor!

(A madárhangsort lassítani kezdjük. Már torz hangok úsznak be, mikor a kocsiban megvillan Arnot arca. A kedves, szelíd arcon eddig észre nem vett zárt vonásokkal. A madarak hangja dadogni kezd. A keményre fagyott, kihalt, hófehér tájra vetítve — amint a költő hazafelé tart — német nyelvű mondatok jelennek meg. A bontott, riadt madárhang a kétségbeesés jellegét ölti. A lassan tűnő, a fehérségben elvesző költő felett, a hideg égre vetítve jelenik meg a magyar fordítás:)

67. kép

Insert:

PETŐFI SÁNDOR KUN SZÜLETÉSŰ FIATALEMBER ÉS KÖRNYEZETÉNEK JÁRÁSKELÉSÉT GONDOSAN SZEMMEL TARTOM. ISMERŐSEI KÜLÖNCNEK TARTJÁK, SŐT FÉLBOLONDNAK, ÁLLANDÓ ANYAGI GONDOK KÖZT, NÉLKÜLÖZVE ÉL. RENDKÍVÜL VESZÉLYESNEK MUTATKOZIK ÉS A REND- ÖRMINISZTÉRIUM RÉSZÉRŐL KÜLÖNÖS FIGYELMET ÉRDEMEL.

NUMERO 116.

68. kép

Külvárosi (1846) utca

A költő már nem több, mint fekete pont a fehér havon. A madárhangsor újra bontatlanul természetes.

Insert:

OH, LASSAN SZÁLLJ ÉS HOSSZAN ÉNEKELJ, HALDOKLÓ HATTYÚM, SZÉP EMLÉKEZET!. .

(Vége)

37