Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám - HORIZONT - Hatvani Dániel: Utazás Romániában

Itt-ott vízesések zuhognak alá a magasból, kőfejtők nyiladékai tátonganak, az út forgalmát sok helyen a meredek sziklákra kifeszített dróthálók védik a kőomlástól.

Aztán feltűnnek a kötélpályák az ég alatt úszó csillékkel. Itt van az ország legnagyobb szénmedencéje nyolc bányászvárossal, amelyek közül a legnagyobb kétség kívül Petrozsény. Ez a bányaipar központja. A vidék kissé emlékeztet az amerikai ipari fellendülés nagy korszakára. A népesség a lehető legvegyesebb összetételű, de a proletársors kohójában a múlt nem egyszer véres bányászsztrájkjai, s a jelen országépítő feladatai az eggyéolvadás folyamatát segítik.

Ezen a vidéken az asszonyok közül sokan lovon közlekednek. Mi is láttunk ilyeneket. De ez csak kuriózum. A meghatározó az, hogy Petrozsénynek ma már egyeteme van.

*

íme, itt van hát a hajdani dák birodalom fővárosa, Sarmizegetusa... Legalábbis erre gondoltak a régészek, amikor a Retyezát lábainál, a műút közelében az ásatások során előkerültek az első kövek. Ám csakhamar kitűnt, hogy itt a római hódítás után épült várost, Ulpia Traianat találták meg. Pontosabban annak csak Aq uincumra emlékeztető romjait.

Azóta már, mintegy 80 kilométerrel odébb, a hegyek között folyik az igazi Sarmizegetusa, Decebal király uralkodási székhelyének a feltárása is. Ám oda nem vezet gépkocsival járható út. Városaikat a dákok a hegyek sziklái közé építették, a rómaiak viszont a közlekedési utak mellé...

Itt lent, Ulpia Traiana épületei közül viszonylagos épségben az ötezer nézőt befogadó amfiteátrum maradt meg leginkább. A bejáratnál szűk csatorna kígyózik be a térség közepére. A felirat szerint annak a víznek az elvezetésére szolgált, amellyel a gladiátorok és a vadállatok vérét mosatták fel a porondon. Egyik vendéglátónk szerint viszont az a valószínűbb, hogy itt hajtották be a porondra a vadállatokat, s azért olyan szűk a csatorna, hogy a fenevad ne tudjon volt megfordulni benne.

Töprengek, melyik változat lehet az igaz. A legvalószínűbb, hogy — mindkettő. Terelték a vadállatot az árokban, amely a vérszagtól megittasulva harcképességének a csúcspontjára jutott, mire a porond közepére ért. És kezdetét vette a rómaiak szórakozása...

*

Vaskohók füstjéből bontakozik ki Vajdahunyad várának kőcsipkerajzolata. Kísérőink szerint több kötetre rúg az 50-es években írott ama verseknek a száma, amelyek témája a látványban rejlő kontrasztos jelképiség. Hazai irodalmunk tapasztalataiból sejthetjük, hogy ez a fajta költészet nem ásott túl mélyre a jelenségek szövevényében. Ráadásul a líra oltárán többnyire a történeti hűséget is feláldozták, mert az igazság az, hogy nemcsak a vár jelképezi a múltat, de a maga módján a kohászat is: Mária Terézia óta olvasztanak itt vasat, még hozzá nem a magán-, hanem az állami ipar keretében.

Sokáig a várban is vasat tároltak. Többször le is égett, legutoljára — villám- csapás miatt — 1954-ben. De ennek már vége... 1956 óta folyamatosan restaurálják, s a román állam eddig 12 millió leit költött a helyreállításra.

Kedves legenda fűződik a vár belső udvarának kútjához. Három török fogoly ásta azzal az ígérettel, hogy ha vizet találnak, szabadon bocsátják őket. Harminc méter mélyre hatoltak, amikor a sziklás altalajban felfakadt a víz. Am a vár parancs69