Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / Petőfi-különszám - Ruffy Péter: Két nap a végtelenben (Forgatókönyv)
1. / ÉN PETŐFI SÁNDOR ÁTADOM T. CZ. EMICH GUSZTÁV ÚRNAK KÖLTEMÉNYEIM ÖSSZES ÉS ILLETŐLEG MÁSODIK, EZER PÉLDÁNYBA TERJEDHETŐ KIADÁSÁT, MELLYNEK TARTALMA: a) JÁNOS VITÉZ b) HELYSÉG KALAPÁCSA c) SALGÓ d) VERSEK I. KÖTET e) VERSEK II. KÖTET 0 CZIPRUSLOMBOK g) SZERELEM GYÖNGYEI h) FELHŐK i) EGY VÍG HÖSKÖLTEMÉNY k) A MEGLEVŐ S EDDIG MÉG KI NEM NYOMATOTT KÖLTEMÉNYEK EGY FÜZETRE TERJEDŐ KÉZIRATA; MÍG EZEN EZER PÉLDÁNYOK KIADÁSA EGÉSZEN EL NEM KÉL, NINCS JOGOM AZT SEM MAGAMNAK ÚJRA KINYOMTATNI, SEM MÁSNAK ELADNI. 2. / ÉN EMICH GUSZTÁV ADOK T. CZ. PETŐFI SÁNDOR ÚRNAK EZEN EGY KIADÁSÉRT 500 F. AZAZ ÖTSZÁZ FORINTOT PENGŐ PÉNZBEN, MELLYNEK FELÉT, AZAZ 250 PENGŐ FORINTOT AKKOR FIZETEM LE, HA SZERZŐ A KÉZIRATOT TELJESEN KEZEMBE ADJA, A MÁSIK 250 PENGŐ FT-OT PEDIG A KÖNYV KINYOMATÁSA UTÁN 14 NAPPAL. PEST, JÚN 22. 1846. PETŐFI SÁNDOR EMICH GUSZTÁV KÖNYVÁRUS 38. kép Emich Gusztáv könyvárus irodája (Emich átfutja a szerződést.) EMICH: Amint látom, még augusztusban szerződtünk összes versei kiadására. Az előszót az Egy víg hősköltemény címen fölvett beszély kéziratát a mai napig sem kaptam meg. Mindazonáltal augusztus 28-án kifizettem önnek 250 pengőforint előleget, a honorárium felét. Mire költötte? PETŐFI: Enni kellett, Emich úr. Lakni is. Ha nem tudná, utazni is illik, Emich úr. Erdélyben voltam. Jézus Krisztus születése napján kérdezem. Ad pénzt? Ha már elragadta összes verseim kiadási jogát. EMICH: Elragadtam? E szó, hogy mást ne mondjak, nem eléggé szabatos, kérem. Ön augusztus egyik forró délutánján Hartlebentől jövet, valósággal belém rohant az Úri utcában. Fölindultán panaszolta el, hogy Hartleben nem kívánja kiadni Önt. Tudtam, hogy azért nem, mert ön nem volt hajlandó nejének kezet csókolni. Megsajnálva önt, vigaszként szinte, fölajánlottam összes versei kiadását. Mert szeretem az önérzetet, a dölyföt, sajna kevésbé. PETŐFI HANGJA: N em átalja dölyfnek nevezni végtelen szükségemet? EMICH HANGJA: A tiszteletdíj másik fele csak a megjelenés után esedékes. PETŐFI: Nem koldus áll ön előtt. EMICH: Önért, különben is túlontúl nagy kockázatot vállaltam már eddig is. PETŐFI: Fiúmétól a székely havasokig várják a verseimet. Miféle kockázat lenne ez? EMICH (a könyvelőhöz): — A kritikákat kérem! Olvasson bele. (A kortársak ítélete következik, összegyűjtve, torz-fakó hangon közvetítve.) KÖNYVELŐ: Nádaskay Lajos, Honderű. Petőfi „kelleténél többet foglalkozik magával énjét nemcsak 22