Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - JEGYZETEK - TANULMÁNYOK - Pomogáts Béla: A szabadkai üzenet
megjelennek. Ennek a környezetnek legyenek tanúi.” Az Üzenet tehát arra törekszik, hogy a vajdasági magyar nemzetiség sorsáról, helyzetéről és problémáiról adjon tanúvallomást. Munkáját a közéleti felelősség a társadalmi és nemzetiségi szolgálat eszméi fűtik és vezérlik. Ezért közli elsősorban a vajdasági életet tükröző és kifejező írásokat, legyenek azok szépirodalmi művek vagy publicisztikai, tudományos megnyilatkozások. Őket gondozva, őket nyilvánosságra segítve kívánja kivenni részét a jugoszláviai magyar szellemi élet sokrétű munkájából. A vajdasági magyarság életét nem lehet elszakítani a jugoszláv társadalomtól. Ezért természetes törekvése a szabadkai folyóiratnak, hogy a vajdasági magyar irodalom alkotásai mellett helyet adjon a szerb—horvát irodalom képviselőinek, különösképpen azoknak, akik a Vajdaság szülöttei. Ezzel a törekvésével szolgálja a progresszív magyar értelmiségnek (pl. Fábry Zoltánnak, Németh Lászlónak, Sinkó Ervinnek) azt a hagyományos gondolatát, amely szerint a szomszédos országokban élő magyar kultúráknak a természetes „híd” szerepét kell vállalniok a magyarság és a környezetében élő népek között. Már a folyóirat első száma megindította a „Kézfogások” címet viselő rovatot, amely bevezetőként Ivó Andricnak, a klasszikus rangú szerb írónak gondolatát idézi: azt a gondolatot, amely a szellemi életben kialakult „hidak” fontosságára hívja fel a figyel met. ,,így — hangzik Andric véleménye —.szerte a világon, amerre csak gondolatom száll, avagy megáll, mindenütt hűséges és hallgatag hidakra talál, mint ama örök és örökké kielégíthetetlen emberi vágyra, hogy összefűzze, kibékítse és egybekapcsolja mindazt, ami elménk, szemünk és lábunk előtt felbukkan, hogy ne legyen megosztás, ne legyen ellentét, sem pedig elválás.” Maga az Üzenet is ilyen „híd” kíván lenni: összekötő kapocs a délszláv és magyar irodalom, a két kultúra, a két nép között. Ez a szándék ölt testet tehát a „Kézfogások” című rovat szerkesztésében, írásaiban. Első alkalommal éppen Csuka Zoltánnak, a jugoszláv—magyar kulturális közeledés régi és nagyhatású szervezőjének és harcosának mai szlovén költőkből (Ciril Zlobec, Joze Olaj, Bóján Pjsk, Slavko Jug) készült műfordításai képviselik a „hidat” építő szerkesztői koncepciót. Majd, a folyóirat eddigi három évfolyamában, sorra következnek a modern szerb, horvát, szlovén és macedón irodalom alkotói és művei. Közöttük olyan „műfordítástörténeti" érdekesség, mint pl. Ivan Goran Kovacic klasszikus Tömegsír című költeménye, amely most Csuka Zoltán és Benjámin László fordításai után harmadik változatban, Dudás Kálmán hiteles és költői tolmácsolásában olvasható magyarul. Az önálló irodalom és a műfordítás területei után a harmadik nagy terület, amellyel egy vajdasági érdeklődésű folyóiratnak szükségszerűen foglalkoznia kell, bizonyára a hagyomány. Az az örökség, amelyet a vajdasági magyar kultúra,szűkebb körben Szabadka szellemi élete hagyományozott a jugoszláviai, illetve az egyetemes magyar művelődésre. Az Üzenet ennek a hagyománynak a gondozását is természetes feladatának tekinti, s rendszeresen tárja fel a szűkebb táj, a szülőföld hagyatékait. A folyóirat három évfolyama----többek között — a vajdasági magyar (és délszláv) folklórról, Zrínyi Miklós gazdasági tevékenységéről, Csantavér középkori történetéről, a zentai helytörténeti kutatásokról, Gubec Máté 1573-as parasztfelkeléséről, a szabadkai magyar gimnázium történetéről közölt tanulmányokat. Különös érdeklődéssel foglalkozik az Üzenet a Szabadkáról származó magyar írók tevékenységének kutatásával. Elsősorban Kosztolányi Dezső pályájával és munkásságával. Dér Zoltán, az Üzenet egyik szerkesztője rendre közli Kosztolányiról szóló tanulmányait. így a folyóirat első számában Lukács György és Kosztolányi címmel ismerteti azt a kritikai álláspontot, amelyet a filozófus a költővel szemben képviselt. Dér bizonyos mértékig „perújrafelvételt” jelent be Kosztolányi érdekében, arra hivatkozva, hogy az írót illető súlyos kritikát elsősorban annak nyilatkozatai váltották ki, s nem művei, amelyek maguk is ellentmondanak e nyilatkozatoknak. Ugyancsak Kosztolányival foglalkoznak a későbbiekben Illés Endre és Kiss Ferenc tanulmányai. Ezek az írások, valamint a Szabadkáról származó más írók, pl. Lányi Sarolta, Majtényi Mihály, Csépe Imre, Sinkó Ervin tevékenységéről közölt tanulmányok a vajdasági, illetve az egyetemes magyar irodalom gondozásátsegítik elő.A helyi hagyományok élesztgetése nyer bennük általánosabb szerepet. SZÜLŐFÖLD ÉS EGYETEMESSÉG A valósághoz kötődés, az „itt és most” felelősségének tudata az Üzenet körül kialakult műhelyben ugyanis nem jár együtt „provincializmussal", sőt egyetemesebb kérdések közelítésére ad lehetőséget. Erre utalt Biacsi Antal is, már idézett írásában, amely a második évfolyam után foglalja össze a folyóirat szerkesztésének tapasztalatait és soron következő terveit. Midőn a vállalkozást elhatárolja a provincializmustól, arra utal, hogy az Üzenet a szűkebb környezet valóságából igyekszik az olvasó elé tárni 176
