Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - JEGYZETEK - TANULMÁNYOK - Pomogáts Béla: A szabadkai üzenet
gorára kell felfigyelnünk, hanem arra a programra, amely a bírálat sorai mögül kibontakozik. Mirnics Károly a nemzetiségi és társadalmi felelősségvállalást sürgeti, a közéleti gondolkodás élénkülését kívánja, azt, hogy a vajdasági magyar értelmiség: írók, művészek, társadalomtudósok, kritikusok több gonddal és érzékenységgel közeledjenek az ottani nemzetiségi közösség gondjaihoz, sorskérdéseihez. És hogy e közösség öntudatának megszólaltatói, megfogalmazói legyenek. Igaz, ez az igény a jugoszláviai magyarság más folyóirataiban is testet ölt; a Létünkben, amely éppen a sorskérdések megfogalmazásának munkájára vállalkozott, éppúgy, minta Hídban, sőt akár az avantgárd szellemű Új Sympo- sionban. Az Üzenet mégis abban vállalt kitüntetett szerepet, hogy elsősorban és mindenekfelett ezt a nemzetiségi-társadalmi felelősséget kívánja szolgálni, egy irodalmi és közművelődési folyóirat eszközeivel. A szabadkai magyar folyóirat körül szerveződő műhelynek ez a vállalkozás, ez a szolgálat ad hivatást, munkát, szenvedélyt. IRODALOM, MŰFORDÍTÁS, HAGYOMÁNY Mint a fenti állásfoglalásokból is kitetszik, az Üzenet a vajdasági magyar irodalom valóságábrázoló, real ista irányát támogatja, elsősorban olyan írókat vállal, akik a nemzetiségi és társadalmi lét kérdéseire keresnek feleletet. És akik ezt a vállalkozást a szociografikus, valóságábrázoló irodalom módszerével, eszközeivel kívánják szolgálni, megoldani. Az Üzenet azoknak a költőknek ad lapjain teret, akik a vajdasági élet, a nemzetiségi lét életkorét szólaltatják meg, s nem szakadnak el különösebben a huszadik századi magyar költészet kialakult hagyományaitól, formáitól. Vagyis elsősorban Fehér Ferenc és Zákány Antal versei találnak helyet a folyóirat hasábjain. Az idősebb nemzedék sorából a veterán Gál László, a fiatalabbak közül Utasi Mária, Molcer Mátyás, Gulyás József, Virág Ágnes verseit olvashatjuk. A vajdasági magyar líra már eltávozott mesterei közül Laták István és Csépe Imre, a hazai magyar költészetből pedig Csuka Zoltán és Dudás Kálmán szerepel gyakrabban az Üzenet szerzői között. Valamennyien az elkötelezett közéleti állásfoglalás hívei. De ugyanez a felelősségvállalás és valóságközelség hatja át a folyóirat prózaíróit is. Herceg János, Majtényi Mihály, Szirmai Károly novellisztikája hagyományosan a vajdasági magyar irodalom társadalmi és nemzetiségi kérdések iránt fogékony változatát képviseli, s az Üzenetben közölt írásaik ennek a valóságábrázoló, közéleti problémákat faggató igénynek adnak alakot. Hasonló igénnyel jelentkezik a folyóirat prózai rovatának fiatalabb nemzedéke: Gajdos Tibor, Molnár Cs. Attila, Németh István stb. is. Az imént felsorolt íróktól, pl. éppen Csuka Zoltántól, nem idegenek az avantgárd újítások, mégis azt lehet mondani, hogy az Üzenet munkatársai általában egy hagyományosabb realizmus alapján dolgoznak, formálják írásaikat, s nem követik azt a kísérletező jellegű avantgardizmust, amely különben általános a vajdasági magyar irodalom köreiben. Igaz, a szabadkai folyóirat nem zárkózik el a modernebb, kísérletező jellegű íróktól és művektől sem, hiszen állandó szerzői közé tartozik pl. Kopeczky László, aki éppen az experimentális irodalom vonzásában alkot, a kísérletezés esztétikáját követi. A realista esztétika, a hagyományok megbecsülése és a kísérletektől való tartózkodás mégis az Üzenet szerkesztői koncepciójának fontos tulajdonságai közé tartozik. Ez a koncepció, valamint szerkesztő gyakorlat, maga az új irodalmi folyóirat arculata azonban meglehetősen éles vitákat váltott ki az Üzenet körül. Elsősorban az Új Symposion köre s az újvidéki magyar szellemi élet képviselői vádolták meg konzervativizmussal a szabadkai folyóiratot. Nem lehet célunk és feladatunk, hogy ezeket a vitákat részletesebben ismertessük, kivált, hogy állást foglaljunk bennük, hiszen mindez a vajdasági magyar szellemi élet belső ügyeihez tartozik. Csak jelezni kívánjuk, hogy voltak ilyen viták, minthogy bennük és általuk vált nyilvánvalóvá az Üzenet irányvonala, programja, arculata. így Kolozsi Tibor Konzervativizmus vagy valami más? című írása, a folyóirat II. évfolyamának 3. számában, amely Tornán Lászlóval, az újvidéki Magyar Szó kritikusával vitatkozik, újra megerősíti a folyóirat irodalmi érdeklődésének közéleti jellegét. „Olyan folyóirat ez — olvassuk —, amely a szép- irodalmat egyáltalán nem kívánja a mindennapi élettől szigorúan elkülönített tényezőnek tekinteni, hanem a versek, novellák mellett rendszeresen helyet ad a politikai és társadalmi kérdésekkel foglalkozó publicisztikai írásoknak is — helyi viszonylatban csakúgy, mint egyetemesen.” Biacsi Antal pedig egy évvel később, a III. évfolyam 2. számában határolja el a folyóiratot az experimentális művészettől, a neoavantgard kísérleteitől: ......a folyóiratra nézve elfogadhatatlannak tartjuk az öncélú, akademizáló, időn és téren kívüli, lényeghomályosító kísérletezéseket. A művészet talán élhet csupán a művészet kedvéért, az Üzenet és a hozzá hasonló folyóiratok életre hívásának értelme azonban abban van, hogy abban az időben és környezetben és azért az időért és környezetért éljenek, amikor és amelyben 175
