Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 6. szám - JEGYZETEK - TANULMÁNYOK - Pomogáts Béla: A szabadkai üzenet

Újvidékre helyeződött át, különösen a felszabadulás után. Szabadka irodalmi élete fórum nélkül ma­radt, illetve a 7 nap című újság kulturális rovatába szorult. Az Üzenet megjelenése tehát régi igényt váltott valóra akkor, midőn önálló irodalmi, művészeti és társadalomtudományi folyóiratot adott a bácskai város magyar szellemi életének. Egyszersmind bővítette a jugoszláviai magyar intézmények, a vajdasági magyar sajtó körét. Új vállalkozást hozott, új lehetőséget teremtett a vajdasági magyar műve­lődés nagyobb múltra visszatekintő folyóiratai: az újvidéki Híd és Új Symposion mellett. Megjele­nése nagyjából egybeesett a jugoszláviai magyar sajtó általánosabb bővítésével; a szociológiával— történelemmel foglalkozó Létünk és az irodalomtudománnyal—folklórral foglalkozó Hungarológiai Intézet Közleményei is akkoriban kerültek az olvasó elé. Az Üzenet első száma 1971. szeptember 1-én jelent meg, több mint száz lapon. Azóta harmadik év­folyamát élj a folyóirat. Szerkesztői a szabadkai magyar írók, újságírók, közéleti emberek sorából kerül­tek ki: felelős szerkesztője Biacsi Antal, a szerkesztő bizottság tagjai Barácius Zoltán, Bodrogvári Ferenc, Dér Zoltán (aki újabban Kosztolányi Dezső szabadkai ifjúságának felkutatásával hívta fel magára a figyelmet), Gajdos Tibor, Molnár Cs. Attila, Siskovszki András, Szekeres László és Zákány Antal. 1973-tól a lap „kiadói tanácsa” is jelzi a folyóiratot, a szerkesztő bizottság pedig új tagokkal egészült ki (Gyurkovics Hunor, Kopeczky Csaba, Mészáros Miklós). Az Üzenettel „párhuzamosan” jelenik meg az Élctjel M iniatűrök című füzetsorozat, amely indulásától, 1967-től kezdve mostanáig több mint húsz kis kötetet: szépirodalmi műveket, emlékezéseket, dokumentumokat nyújtott az érdeklődő olvasónak. Közöttük olyan érdekes műveket, mint Dér Zoltánnak Csáth Gézáról szóló esszéje (Az árny zarándoka), Kosztolányi önképzőköri éveiről írott tanulmánya (Az első műhely), Fekete Lajos, Csuka Zoltán és Fehér Ferenc önéletrajzi jegyzetei, Láng Árpádnak, a magyar avantgárd vajda­sági képviselőjének írásai, Kosztolányinak ifjúkori levelei. Megannyi irodalmi dokumentumot, amely méltán tarthat számot a magyarországi olvasó figyelmére is. A szabadkai folyóirat első száma szerkesztőségi beköszöntőben foglalta össze a vállalkozás célkitűzé­seit ,,. . . műhelyt kell teremteni az alkotó számára — hangzik az állásfoglalás —, akár ír, akár vés, akár farag vagy valami hajlékot épít az erő gyűjtéséhez és a termés megőrzéséhez. Amit a hétköz­napok munkái értékként hordtak vagy hordanak magukban, azt kell rögzíteni ... Fel kell ismerni, hogy a holnap már mást mond, újat, izgatóan ismeretlen, bizarr megfogalmazásokat ad az emberről és az időről, de lehet, hogy a tegnap nélkül sokáig légüres térben lebeg. Ezért a múlt tárgyilagos felméré­sével együtt kell haladnia a kísérletezés, útkeresés, újkeresés minden változatának, minden akkord­jának.” E program a műhelyteremtés fontosságát hangsúlyozza, méghozzá olyan műhelyre utal, amely a köznapokból és a valóságból kapja feladatait és eszközeit. S amely egyforma figyelemmel, igénnyel for­dul a hagyományokhoz és az új gondolatokhoz, a múlt örökségéhez és a jövendő kísérleteihez. A köz­napi munkában való részvétel igénye szabja meg tehát az Üzenet programját, alakítja ki arculatát. Ez az igény a szocialista irodalom „itt és most” jeligéjét követi, a valóság kutatásának, a társadalmi és nemzetiségi felelősségvállalásnak a parancsát fogalmazza meg. Erre utal, talán még a bevezető programnál is nyíltabban és erőteljesebben, Mimics Károlynak, a a vajdasági magyarság kitűnő szociológusának, tanulmánya: A jugoszláviai magyar diaszpóráról, amely az I. évfolyam 4. számában olvasható. Mirnics azokat a vajdasági magyar értelmiségieket bírálja, akik nem figyelnek fel a nemzetiségi lét problémáira, akiknek „alkotásai képtelenek összekapcsolni a »»párizsit <sc a»»bácskaival<c”, s akik ezért „közvetlenül akarják csinálni a világtörténelmet és világiro­daimat . . . időbeli-térbeli, történelmi, irodalmi, művészi, alkotói viszony ... nélkül a társadalom­mal.” Mirnics véleménye szerint a vajdasági magyarság jelenlegi válságát, amely a demográfiai mutatók­ban (a születések alacsony és az öngyilkosságok igen magas számában) éppúgy jelentkezik, mint a magyar nemzetiség társadalmi közérzetének vagy kulturális helyzetének alakulásában, részben az okozza, hogy a magyar értelmiség nagy része elfordult a nemzetiségi közösség sorskérdéseitől, prob­lémáitól. „Kozmopolita lezserség és rossz értelemben vett rezsimség (amely csak örökké helyeselni tud s csak színészkedi a veszekedést és kötekedést)—ez jellemzi ma általában az intelligenciánkat, szellemi erőink nagy részét — jelenti ki. — Nincs semmi, amely másra mutatna nemzetiségi viszony­latban. Szerepe nem világosítja meg a »»nemzetiségi nép «szocialista, internacionalista, népeket nem megsemmisítő, erőszakosan asszimiláló, de egybekötő szerepét. Inkább erősíti benne a kozmopoli- tizmus érzését és a majorizálás, szuprematizmus iránti- behódolást, ezeknek elfogadását, mint a dolgok »»természetes«, egyetlen lehetséges rendjét. Már régen nem folytat dialógust a »»nemzetiségi néppel«, ennek szellemi nyelvét egyre kevésbé érti. Ne csodálkozzunk hát azon, ha ez a nép mene­kül tulajdon kulturálatlanságától, ha jövőjét két végletben, s nem önmagában keresi.” Kemény bírálat ez, nyilvánvaló. De talán most nem is az állásfoglalás kritikai mondanivalójára és szi­174

Next

/
Thumbnails
Contents