Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - HORIZONT - Ablonczy László: Emlékmű Farkaslakán
írók közül a legnagyobb bizakodással nézte ennek a népnek a jövőjét. Tamási Áron minden korok legnagyobb erdélyi prózaírója, mert hiszen Mikes után csak az ő nevét lehet a legnagyobbak ilyen szintjére emelni. Az egyetemes irodalomnak is klasszikus jelensége ennek a Farkaslakának a földjén jelzi azután is most már két más nagy művész, hozzá hasonló nagy művész munkájával a maga súlyát. Tamási Áron életművének példájáról így beszélt Sütő András: — Ábel, aki azonos volt mindenkor az íróval, azt vallotta, hogy úgy kell cselekednünk, hogy megmaradjunk. És úgy kell cselekednünk, hogy megőrizzük mindig az emberségünket. Mert ez etikum, a hovatartozás: sorsvállalás, mert magyarnak lenni erkölcsöt jelent, amiként románnak vagy más nemzetiségnek lenni hasonlóképpen nem jelent sem többet, sem kevesebbet, mint erkölcsöt, annak minden vonatkozását, magát az eszményi emberi magatartást. Ez volt Tamási Áron a maga bölcsességével, a maga emberségével. Ez a tonnás hegyibeszéd maga is, a maga kőnyelvén beszél, mondván Tamási üzenetét a mi számunkra. — A szőke Nyikó partján nemcsak emlékművet avattak; a szülői házban Tamásiemlékmúzeum nyílt. Gáspár bácsi legényes életét bézsugorítván egy szobába, s a többiben Áron emlékét hagyta lakhatóvá tenni. Gondnoki teendői mellett azért Gáspár bácsinak az a fontos gondolata és fő törekvése, hogy a Vadon nőtt Gyöngyvirág után újabb hírt adjon Farkaslakáról. A község történetét, véreinek, a székely emberek életét, sorsát, a róluk való gondolatait már papírosra rótta, s harmadik fejezetként most kezd Tamási Áron utóéletéről való beszámolójába. Ünnepeltünk a művelődési házban is, ahol megalakult a farkaslaki Tamási Áron Művelődési Egylet. Alapszabályát felolvasták, amelyben az állott, hogy a színjátszók évente négy darabot mutatnak be. Szavakkal mindjárt kiegészítették a határozatot azzal, hogy évenként egy Tamási-darab is műsorra kerül. Szép vállalás ez annál is inkább, mert a magyarországi színházak és amatőrök csakúgy, mint a romániaiak műsora is Tamási tündérjátékainak híjával van. Az alakuló egyesületet jeles személyiség, a jugoszláviai hertelendifalvi Tamási Áron Kulturális Égyesület tiszteletbeli elnöke. Bori Imre professzor is köszöntötte. Szép szavakkal, igaz szívvel kívánt jó munkát a testvéregyesületnek. A színjátszók vállalásának komoly bizonyítékaként bemutatták Tamási Áron utolsóul írott darabját a Boldog nyárfa- levéJt. Nemcsak az emlékhelyeken, hanem az egész faluban egy napon át tartott az ünnep. Mindenki mindenkivel találkozott, beszélgetett, a Kriterion Könyvkiadó ritkán kapható könyveit, a Magyarózdi toronyalját, a Balladák könyvét, Tamási munkáit árulták a könyvsátrakban. S az íróknak különösen sok munka adatott; Kányádi Sándor a Fától fáig című kötetét dedikálta hosszú időn át, Sütő András körül se akart fogyni az aláíráskérők gyülekezete, a legnagyobb gomotyban Gáspár bácsit vették körül; lehetetlen volt megközelíteni. A háznál Tamási Áron sógora, aki Gáspár után kedvet kapott az íráshoz; Ágnes és Erzsébet is nevüket jegyezték a könyvekbe és a Nagy Imre által erre az alkalomra készített, Tamási szigorú portréját ábrázoló emléklapra. Találkoztunk itthoniakkal is: Czine Mihályt lépésenként megállították; fiatalok, tanárok, kicsiny falvak tanítói Szabó Pál és Móricz szép könyvére és Tamási Áron tanulmányára emlékezve kértek tőle dedikációt. Az emlékműavatás után nem láttuk Gáspár bácsit. Amint a késő délutánban órák óta hiába vártuk a valahol a hegyekben elromlott autóbuszt, egyszercsak fagyos kedvünk felengedett. Mint a föld alól érkező kívánságokat teljesítő és jutalmazó mesemanó.ott termett Gáspár bácsi. Újra zöldelltek a sárguló levelek. A pillanat gyöngyvirágot nyílatott az őszi tájban. Még tartott ugyan az ünnepség, de Gáspár bácsi kedves komáit kísérte a faluvégi, mezei buszállomásra. Hiányolják 64
