Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - MŰVÉSZET - Losonczi Miklós: Látogatás Kovács Ferencnél
LOSONCZI MIKLÓS LÁTOGATÁS KOVÁCS FERENCNÉL A két irány tulajdonképpen egy — a fejlődés sugárútjának két állomása, a szobrászi igazság megközelítésének két nézőpontja. Realitás és elvonatkoztatás a szobormű nélkülözhetetlen eleme, s Kovács Ferenc csak e két rész adagolásának mértékét módosította. Régebben ábrázolta, jelenleg inkább értelmezi a bő forrásokkal gyarapodó valóságot. A Kiskunfélegyházán született szobrász a hatvanas évek elején jelentkezett a „Tízek” azóta műtörténeti rangra jutott csoportos kiállításán. Hosszú évekig az a valósághű szemlélet jellemezte, melyet Nagy Istvántól, Medgyessy Ferenctől és ifjúságának tapasztalatiból merített. Később derengett előtte az új út lehetőségeinek felkutatása. Kiderült, hogy valóságleírás és valóságteremtés nem ellentétes fogalmak. Kovács Ferencet a felismerés e pillanatától a valóság „különös” arca érdekelte. Ekkor dőlt. el, hogy életműve nem a kimagasló értékű „Bihari paraszt” ismétlése, variálása lesz, .hanem szün* télén kutatás, mely kudarcokat, de felfedező eredményeket is magába foglal. Kovács Ferenc realista stíluskorszakát az emberi élmény hitele,az alföldi táj és a nép iránti vonzódása és a formai tökély jellemezte. Feleségéről mintázott több arcmása és a „Citerás” ma már klasszikus értéknek számít. Géza fejedelem mondta állítólag, hogy elég gazdag két úrnak szolgálni. A kettősséget vállalás művészi igazsága: Kovács Ferenc szoborépítő gyakorlata. Lehetőség. Alkalmazása a modelltől függ. Többször szoborba sürgetett „Petőfi”-jét például Kovács Ferenc realista stílusmozzanatokban álmodta meg. A nagy költőhöz a félegyházi illetőség és a lelkűiét rokon vonása vonzotta. Kovács Ferenc a kalocsai ,,Petőfi”-ben a töprengő ember külső és belső arcmását rögzíti, aki a for- radalmi cselekvés előtt bölccsé válik. A „Sors, nyiss nekem tért” Petőfijéé ez a portré — egy az ezer közül, hiszen a Petőfi-lélek gyülekezet. Az aszódi „Petőfi” forradalmi. Soványsága már a „látkör nélküli tenger” méretlen szabadságát hordozza, az étherizált test azt a halhatatlan költőt jeleníti, ami benne Madách is, Adyis. Az idő és eszme szerves folyamatát érzélketeti az arcvonásokon —a tekintetben a „Nemzeti Dal”-t író géniusz, a mezőberényi vívódó és Bem katonája egyszerre kiált. Különös fontosságú Kovács Ferenc első korszakában a portré. „Nyírségi parasztasszony”, „Szimbolikus fej” sorakozik egymás mellett. Tisztes kivitelezés jellemzi azt a domborművet, melyben a kiskunfélegyházi mártíroknak — Iványi Sándornak, Mártonffy Ernőnek, Héderi Antalnak és Némedi Varga Sándornak állít emléket. A természettel folytatott állandó társalgás nyomán Kovács Ferenc a 60-as évek végén rádöbbent arra, hogy a valóság bizonyos rétegeit eddig nem vettük észre. E csigáktól, lepkéktől, pókoktól, tenger csiszolta ásványoktól lendült szobrászi asszociációk jelentik Kovács Ferenc művészetének másik irányzatát. Shelley így kiáltott fel: 11 Forrás 161
