Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - PETŐFI-ÉV - Csorba Tibor: Petőfi Lengyelországban
CSORBA TIBOR PETŐFI LENGYELORSZÁGBAN A szomszédos és közép-európai országokhoz viszonyítva Lengyelországban később indult el nagy költőnk életének és alkotásainak népszerűsítése. Jóval a 48-as márciusi események után. Hiteles adatokkal nem bizonyítható korábbi visszhangról említést tesz Juliusz W. Gemulicki (Sándor Petőfi Wybér poezji, Warszawa 1951). A költő születésének 150. évfordulója jó alkalom arra, hogy ezt a „legendás korszakot” szóvá tegyük. Petőfi költeményei — állítólag — már a márciusi napok idején röplapokon eljutottak lengyel területre. (Talán a „Nemzeti dal”?) Hogy a forgalomba hozott magyar, német, francia nyelvű röplapok anyagáról van-e szó, vagy azok újabb lengyel változatáról — azt fáradságos kutatómunka deríthetné csak ki. A másik „legenda" szintén bizonyításra vár. Mi igaz abból, hogy egy lengyel emigráns Párizsban lengyel nyelven terjesztette a magyar költő verseit honfitársai közt? A harmadik meg: hol s mikor válthatott Mickiewicz Kertbeny Károllyal következő tartalmú szavakat: „Szeretnék fiatalabb lenni és az élettel kevésbé meggyötört, hogy honfitársaim részére lefordítsam az önök Petőfijének valamilyen művét.” Ez Gemulicki közlése szerint 1853 körül történt. Az első Petőfi-fordítások, nagyobb költeményei, a hatvanas évek vége felé jelentek meg: a „Bolond Istók” (Stefan dziki, 1868-ban), a „János vitéz” (Witéz Janesz 1869-ben), ennek egy másik fordítása js (1870-ben), „A hóhér kötele” (Stryczek kata, 1884-ben), „Válogatott versei" (Wyber wierszy, 1885- ben). Ez utóbbi többek fordításában, javarészt másodkézből, nem eredetiből. A fordítók érdeklődése, Petőfi költészete iránt nem vitás, tény viszont az is, hogy jószándékuk nem párosult tehetségükkel, s így a fordítások zöme szöveghűség dolgában is, de még inkább „petőfiségükben” távol esik a jogos kívánalmaktól. Kiemelkedő fordító volt Wladyslaw Sabewski (1834—1888). Az első lengyel, aki eredetiből fordított mintegy 100 Petőfi verset. Fordításai közül néhány ma is megállja helyét. Sabewski kapcsolatban volt Kertbenyvel is. Tőle kapott biztatást Petőfi költeményeinek lengyelországi népszerűsítésére. Az ötvenes években a magyar származású Boldényi M. J. történetíró Franciaországban megjelentette „La Hangrie (sic!) historique, artistique et literaire” című teljes lelkiismeretességgel megírt munkáját. A lengyelek alkalmasnak minősítették arra, hogy nyelvükön is megjelenjék, de a szűkre szabott lengyel adatok kibővítésével, és a magyar történelemnek „a legújabb időkig” való bemutatásával. A fordítás és kiegészítés munkáját ketten vállalták: Kazimierz Wladyslaw Wéjcicki és Leon Rogalski. A Petőfiről szóló fejezettel kapcsolatban olvassuk: „Aleksander Petőfi — egészen új munka és a magyar irodalom teljesebb képének bemutatása érdekében került a könyvbe.” A szöveg közé iktattak néhány Petőfi-fordítást — a fordítók megnevezése nélkül. Boldényi francia nyelven írt munkája bővített és kiegészített kiadásban 1863-ban jelent meg lengyelül „Dzieje Wegier” címen (Magyar- ország története) Varsóban, Nowelecki Aleksander kiadásában, „pontosan a Zsigmond király oszlopával szemben a Krakowskie Przedmiescie 457 sz. alatt”. A gazdagon illusztrált, térképekkel kiegészített mintegy 600 oldalnyi mű bőrkötésű példánya itt fekszik előttem. 1865-ben meg Neményi Ambrus politikai író könyve jelent meg lengyelül „Wegry wspólczesne” (Mai Magyarország) címen. így voltaképpen nem irodalomtörténészek mutatták be a lengyeleknek Petőfit, hanem történetírók történettudományi szemlélete járult hozzá a költő hazafiságának, forradalmi egyéniségének, hősiességének — de nem írói nagyságának — népszerűsítéséhez. Ezt a vonalat folytatták később: a történetíró Jan Dabrowski (Wegry c. könyvében, 1924. két oldalnyi írás Petőfiről), a történetíró Divéky Adorján (Bem a Petőfi, 1933, 28 oldal), a történetíró Marian Zdzieschowski (Wegri i dookola Wegier, 1933, II. fejezet, 24 oldalas tanulmánya), a jogi doktor Jerzy Pogonowski (Sándor Petőfi w Polsce, 1933. 17 oldalas tanulmánya). Az eredmény jelentkezett. A lengyel közvéle140
