Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - PETŐFI-ÉV - Csorba Tibor: Petőfi Lengyelországban
menyben gyökeret vert az egyoldalú beállítás, hogy Petőfi Bem tábornok adjutánsa volt. Ezt mindmáig sokan első helyen, s a legtöbb alkalommal kizárólagosan ezt emlegetik. hét antológiára kell felhívnunk a figyelmet. Antoni Lange világirodalmi antológiát szerkesztett „Panteon literatury wszechswiata’címen (1951.). Ennek magyar részébe Petőfi — költeményeket is felvett. Ezenkívül a szanszkritológus Andrzej Gawronski kiadta saját fordításában Petőfi válogatott költeményeit (Wiersze wybrana, 1930). Magyar és lengyel szokássá vált, minden adandó alkalommal Antoni Lange (1861—1929) nevét emlegetni és hangsúlyozni a magyar irodalom népszerűsítése körüli érdemeit, de azokat még sohasem revideálták. Lange alakja valóságos legendássá nőtt a magyarbarát lengyelek közül. A legújabb lengyel irodalomtörténeti értékelés szerint (í. Z. Jakubowski tanulmánya) Lange egész alkotómunkáját a feledés fátyla borítja. Ez a sajnálatos — bár helyt álló — ítélet lengyel részről hangzott el, amin a magyar fél nem teheti túl magát csak azért, mert Lange a magyar irodalmat is népszerűsítette, vagy mert Petőfi költeményeket is fordított, publikált. Széles érdeklődésű író volt. Több európai és keleti nyelvet tudott, afordítás művészetével is foglalkozott. Hálával gondolhatunk Lange áldozatkészségére, fáradságos munkájára, magyarbarátságára, költészete érdekében kifejtett propaganda munkájára. Sajnáljuk, hogy az egykori „varsói szalonok oroszlánja” — minta költő Antoni Slonimski írja — karmai erejét vesztették, hogy irodalmi hagyatékát ma már „senki sem olvassa”, hogy fordítói tevékenységének magyar vonala is értéktelenné vált. A század elejének irodalmában tallózva érdekes adattal bővíthetjük a,,Petőfi-kultusz Lengyel- országban” c. fejezetünket. 1898-ban Varsóban, az ulica Zlota 6. sz. alatt jelent meg: „Petőfi Sándor, a magyar költők királya életében és költészetében.” Szerzője: Platon von Reuss- ner. Az előszóból megtudjuk, hogy az elfoglalt pedagógus szorgalmasan gyűjt adatokat híres emberek életéről. Életrajzukat népszerű sorozatban kívánja kiadni. Elsőnek a magyar Petőfi életét és költészetének néhány „igaz remekművét” .nyújtja az olvasóknak. A kötetben 12 Petőfi-vers fordítását találjuk, a fordítók megnevezése nélkül, úgyhogy az ember joggal gondolhatja: a lelkes kiadó és szerző a fordítás munkáját is maga végezte. Reussner könyvére Lange is reagált egyik recenziójában. Azzal vádolja a szerzőt, hogy — többek közt — „hazugság és bóvli ... a devizája”, azonban nem kifogásolja, hogy Petőfi apját Károlynak nevezi, ami még hagyján; de úgy kátszik, Lange nem tudta, hogy a szöveg egyszerű plágium, a Boldanyi könyvéből való, holott ez diszkvalifikálja Reussner munkáját. Lange azt sem vette észre, mily keveset tud (vagy éppen semmit) Reussner tanár úr arról, ki írt Petőfiről, s ki fordította a verseit lengyelre. Petőfi említett (és itt helyszűke miatt figyelmen kívül hagyott) lengyel fordítói lassan eltűntek. A sorukat bővítők közé számítjuk) még a pietrkowi matematikus Adam Kozlowskit, nyelvünk ismerőjét, a lelkes magyarbarátot, akinek több száz Petőfi fordítása — sajnos — nem üti meg a kívánt szintet. Ebben keresendő a magyarázata annak, hogy csak elenyésző számú fordítása kapott nyomda- festéket. A század elején hozták haza Bem apó hamvait s helyezték örök nyugalomra a tárnoki Mauzóleumban. Nevét most már a Petőfiével együtt írhatják le a lengyelek, amiben hosszú éveken át megakadályozta őket a szigorú cári cenzúra. Ha elkerülhetetlen volt a Bemre hivatkozás, akkor azt „a tábornok”, ,,egy bizonyos tábornok” kifejezések rejtették. A két világháború közti időre esett a magyar—lengyel kulturális kapcsolatok hivatalos kezdete. A varsói, a krakkói egyetemen, továbbá a varsói Wolna Wszechnica Polskan magyar nyelvet tanítottak, történelmi — s kisebb mértékben, irodalomtörténeti előadásokat hirdettek. A magyar előadók készséggel segítették a magyar kultúra iránt érdeklődők csekély számú csoportjának munkáját. Az 1940—1945-ös években témánk magyar földre került. Többezer lengyel talált akkor Magyar- országon menedéket, s itt vészelte át a háborút. Stanislaw Vincenz (korban és tekintélyben a legkomolyabb író) Petőfivel ugyan nem foglalkozott, de segítette azok munkáját, irodalmi próbálkozásait, akik Petőfi verseit fordították. Kazimiera lliakowiczówna, neves költőnő Ady költészetével foglalkozott, az erdélyi fiatal írókat és Áprilyt ültette át anyanyelvére. Anderzej Stawar az utóbbi években megjelentetett művein dolgozott és Vincenzzel együtt a fiatalok indulását egyengette. Leon Kalthenberg Madách és Katona műveinek fordítását tervezte. Zdislaw Czajkowski lovassági százados lelkesen látott hozzá Petőfi verseinek fordításához: különösen a János vitézhez, de nyomdafestékhez nem jutott fordításai csak hagyatékát szaporítják. Tadeusz Fangrat, Adam Bachdaj, Antoni Brosz és még néhány fiatal első szárnypróbálgatásai estek arra az időre. Marian 141
