Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - PETŐFI-ÉV - Martinkó András: Petőfi és Karl Beck
szellem”, a társadalmi forradalmi hőfok,melyet Engels is megérzett. K. Beck „Éjszakáidban már hiányzik az a világfájdalom, pesszimizmus is, mely újra virágzását éli afiatal német irodalom nem egy alakjánál, s megvan Becknél is. Petőfi ... Ma már banalitásnak hangzik annak kiemelése, hogy majd később, 1847—49-ben ő egyedül, az egész világirodalomban azonosítani tudja a nemzeti és nemzetközi emberi haladást és forradalmat ... Később, de most,1845—46-ban a művészileg tőle oly távol s annyiraalatta álló Junges Deutschland útját látja járhatóbbnak, s vesz át tőle nemcsak egy orientációt, egy eléggé általánosságokban mozgó világforradalmi ideológia vázát, hanem sok tekintetben motívumokat, jelképeket, egy allegorikus-szimbolikus költői terminológiát is. Mindebben Beck jelentősége, mivel őt akkor Petőfi megkülönböztetett figyelemmel olvassa, aligha vitatható. Megtalál Petőfi Becknél — ha esetleg csak visszhangként, kölcsönzött sablonként — olyan motívumokat, mint például (mindig csak például!) a szabad beduint (Lenaunál és Freiljgrathnál is megvan), a szegények nyomoránakfestését,de még forradalmi igény nélkül, a haldokló hattyú képét ismételten, sőt az Egy gondolat bánt engemet véres, harsonás, lódobogásos halálképét is, melyben a hős: „Zum Geschmetter der Posane, zu dem Donnerhauf der Pferde, Schlägt die Augen auf der neue, letzte Heiland für die Erde” ... Vitathatatlan végül Beck friss olvasásának nyoma Petőfi 1846 eleji epikájának átalakulásában. A sötét színek, a komor kifejlet megvan ugyan már a 45 végi Szerelem átkában is, de teljesen Vörösmarty fiatalkori kisebb epikai műveinek érzelmi-hangulati világával, sorslogikájával. Ez a Vörösmarty- lenyomat ott van még a Salgóban is, de már alig a Szilaj Pistában. Mindkettőben ott van viszont a Jankó, der Rosshirte lenyomata. Kertbeny úgy emlékszik, hogy már 1845 őszén Petőfi kezébe adja Beck e verses regényét — s hogy a költő „egyszerre lángba borult tőle" —, amikor pedig Beck 1846 május legelején felkeresi Petőfit, ennek asztalán ott volt, kinyitva a Jankó... Petőfitől nem voltak idegenek az ilyen teatrális gesztusok, de az is elképzelhető, hogy valóban olvasta — és csak akkor olvasta — nagy sietve Beck e művét: mind a Salgó, mind a Szilaj Pista ugyanis ezt követően, de még május folyamán keletkezett Valahogyan el kellene mondani Beck „Jankó . . .-jának” a cselekményét, ismertetni alakjait, jellemeit, az egész műnek hol jól eltalált, hol (és többnyire) hamis magyar és egyetemes romantikáját, de ehhez órák kellenének. Nem mert annyira tartalmas, hanem mert annyira zűrzavaros A lényege mindenesetre az, hogy egy Magyarországra szakadt német kocsmáros fogadott lányát, a szép Máriát elrabolják a „huszárok”, azaz a szabad haramiaéletet választó szökött katonák. Az egyikük, Máriába beleszeretve, éppoly szelíd udvarlóvá lesz, mint Kompolti Dávid Perenna előtt. A másik két haramia azonban fegyvert fog ellenük, amikor Jankó, a csikós rendet teremt, visszaviszi a lányt s az elrablóit pénzt az apának. Mária azonban őt is megbabonázza, a csikós egészen elveszti fejét. A hálás apa, hosszasan kapacitálva, rábeszéli lányát, hogy legyen Jankó felesége. A menyegző éjjelén, természetesen pontosan 12 órakor, azonban megérkezik Mária egykori szerelme, aki nem más, mint az idevaló földesúr, egy gróf. A menyasszony természetesen most már hallani sem akar Jankóról, követhetetlen bonyodalmak után a csikós tetten éri ifjú feleségét a gróffal, akinek azonban sikerül Máriát kastélyába menekíteni. Az Orlando Furiosoként eszelősen dühöngő, őrülten szerelmes és mindegyre megbocsátó Jankó bosszút esküszik, egy szerelmes cigánylány és a betyárok segédletével behatol a kastélyba, egy fejszecsapással megöli a grófot, miközben segédei felgyújtják a kastélyt. Mária mégsem lesz a Jankóé, menekülniök kell, Jankó is rabló lesz a szép cigánylány hűséges szerelmétől kísérve, Mária és apja pedig (az előbbi megőrülve) visszatérnek Németországba. Stb. stb. Ebből a rövid vázlatból is könnyen kihámozhatok a Jankó ... és a Salgó meg a Szilaj Pista analóg mozzanatai, megoldásai — és a petőfies különbségek is. Külön is szeretném kiemelni a Szilaj Pistában és Beck munkájában a bosszúnak a szerelmivel egybeötvözött társadalmi motiválását Amott egy úrfi csábítja el Lidit, emitt egy gróf, és ugyancsak jellemző Jankó diadalordítása a gróf meggyilkolása után: „Ich hab den Herrn erschlagen”, nem a csábítót: —a jobbágyait (köztük Jankót is) kizsákmányoló, megalázó urat öli meg. Ahogy az in flagranti éréskor is a kiszolgáltatott grófnak azt mondja Jankó: „ .. . jetzt mein hoher Graf — bin ich der Herr und du der Sklave” ... Nagyon meg lennék lepődve, ha igaza lenne az eddig követett kronológiának, mely a Salgót későbbinek tartja a Szilaj Pistánál. Mielőtt néhány mondat erejéig kitérnék Petőfi és Beck találkozásának mérlegére, ugyancsak röviden meg kell említenem, hogy Petőfi forradalmisága végül mégsem a fiatal német irodalom, s nem Beck forradalmi modellje alapján épült fel. De mégis ezek nyomán és ezek orientálódása alapján. Az emlegetett német írói, ideológiai csoportosulások ugyanis — nem egészen indokoltan — a francia polgári forradalmakat tekintették példának, e forradalmak tapasztalatait fontosnak és irányadónak. Legkedvesebb olvasmányaik a francia és az angol költők, a francia forradalmak története és az utópisztikus szocia9* 131
