Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 6. szám - Weöres Sándor: Dante: Isteni színjáték (Részlet, fordítás)

Mondd, ily kínkeserves helyre a földről miért jutottál? miféle borzalom vont?

Lehet nagyobb — de rútabb? — nem teszem föl.” És ő felelte: „A te városod volt,

irigységtől telt, hogy már zsákja roppan — mi engem gondtalan lénnyé lerombolt.

Halld, Ciacconak neveztetek ti hajdan, torkosságom átkos bűnét kimondva, ezért záporban ázom mállva mostan.

Szomorú lelkem nincs magára-hagyva, ily büntetés sújt mindenféle népet, akiknek vétkük ez volt.” S némul ajka.

Én válaszoltam: „Ciacco, szenvedésed lever, kívánnék zokogni miattad, de mondd, ha teheted: mily sorsra érett polgársága megromlott városunknak? van-e igaz közöttük? és mi okból a torz viszály, mi megrohanta? Valljad!”

Felelt: „Pörpatvarból, bonyodalomból

majd vérre mennek és akkor a ,vad párt’ a másikat kiűzi s egyre tombol.

Majd jönni kell, hogy bukjon el ez is már három évre s a másik hág a bércre, hamis bíró-ítéletből e nagy kár.

Magasra nyújtja nyakát büszkesége, nehéz bilincsekkel alázva ezt meg, bárhogy zokogjon s tiltakozzon érte.

Csak két igaz van, de nem érthetik meg: a szíveket gőg, irigység, kívánat, e három szikra vetette a tűznek.” így vetett véget siralmas szavának

s én újra kezdtem: „Még több tanításra vágyakozom, ha nem fárasztanálak.

Teghiaio és nagyhírű Farinata,

Rusticucci Jakab, Arrigo s Mosca mind jóra törekedtek, semmi másra, mondd, hova jutottak? megtudhatom ma? nagy vágy vonz engem e megismerésre: menny édesíti? pokol mérge marja?”

Szólt: „Ahol feketébb a lelkek éje,

ott leled őket — nagyobb bűn: nagyobb kár —, majd látod, ha leszállsz még mélyebb mélybe.

De ha újból az édes fénybe járnál,

emlékemet, kérlek, idézd fel újra.

Több szót, választ nem hallasz tőlem immár.” Tekintetét akkor ferdére hajtva

rám kancsított, s fejét lesúnyva, végleg előre bukott, mint a többi balga.