Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 6. szám - Weöres Sándor: Dante: Isteni színjáték (Részlet, fordítás)

Vezérem mondta: „Már ez föl nem ébred, csak ha kelti az angyal harsonája s a zordon bíró és a végítélet.

Keserves sírját mindük megtalálja,

testet, formát újfent felölt a lénye, ha végső szózat dördül a világra.”

Mentünk, vert az eső permetezése,

át mocskos kotyvalékán árny-hadaknak. Fordítva szónk a sírontúli létre, mondtam: „Mester, e kínok és siralmak nőnek, ha elhangzott a végítélet, vagy csökkennek, vagy éppen így maradnak?” Felelt: „Ne hagyjon cserbe bölcsességed,

mely szól: mennél fejlettebb a teremtmény, annál több jót s rosszat érezni érett.

Ez átkozottakat nem viszi ösvény a jó tökélyre, s idők végeztében teljesen teljesül rajtuk a törvény.” így mentünk körbe végig a szegélyen,

többről szólván, mint miről számot adtam: aztán elkezdtünk ereszkedni mélyen: és megláttuk Plútót a kárhozatban.