Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - Weöres Sándor: Dante: Isteni színjáték (Részlet, fordítás)
RÉSZLET DANTE „ISTENI SZÍNJÁTÉKJÁBÓL POKOL, IV. ÉNEK Amint érzékelésem újra megnyílt, mely a két rokon fájdalmától tört meg, fölverte bánat, mit semmi sem enyhít, újféle gyötrelmek s új meggyötörtek fognak körűi akármely rezdületre, akárhová fordúlok, vagy tekintek. A harmadik körben vagyok, örökre átkos, fagyos, súlyos esőverésben, nem változik törvénye szemernyit se. Nehéz jég, sötét lucsok, hó az éjben alásodródik homály-boltozatról s bűzlik a föld, amely beissza mélyen. Itt Cerberus, furcsa vadállat tombol, három torokból ebként nyíva bömböl az ide süllyedt népre s forr haragtól. Szakálla zsíros, szeme vér-erekből tekint, bendője püffedt, mancsa karmos, lelkekbe tép, metsz, hánt, pusztán örömből. Mindet ebekként üvöltteti ólmos zápor, egyik oldalt másika véd meg, így pörög valamennyi átok-sorsos. Meglátott Cerberus, a fene féreg minket s szájtátva agyarát mutatta s mindene rángott, árjában dühének. De vezérem öt ujját szétnyította, földet markolt fel és teli tenyérből mindannyi éh torokba hajította. Mint a kutya, mely éhségtől nyüszít föl, megnyugszik, mihelyt ételét harapja, mert vadbaromként csak a falatért öl, úgy tett e szörny pofája és alakja, Cerberus démoné, folyton dörögve, hogy inkább akárki süket maradna. Árnyakon jártunk, kiket földrevert e halálos zápor, s talpunkat helyeztük emberforma üres lélek-seregre. A földön hevert test nélküli testük, egyet kivéve, ki sebtében ült fel, amint meglátott elvonulni köztük. „Ó te, kit vezetnek a pokol-űrben, ha bírsz, ismerj rám! — könyörgött e lélek — előbb lettél, mint én idekerültem.” S én: „Lehet, kíntól másra torzult képed törölt ki tán az emlékezetemből, úgy rémlik, nem láttalak sose téged. 69
