Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - Szekér Endre: A 60 éves Weöres Sándor köszöntése
A HATVANÉVES WEÖRES SÁNDOR KÖSZÖNTÉSE A modern magyar költészet egyik kiemelkedő egyéniségét köszönthetjük hatvanadik születésnapján. Erre az alkalomra jelent meg újra Weöres Sándor Egybegyűj- tött írásainak két nagy kötete és a Tizenegy szimfónia című alkotása. Az Egy begyűjtött írásaihoz fűzött bevezetőjében a költő a III. évezredhez fordul: „Mást akarok: eleven áramot sugározni, melytől megrázkódik az ösztön, érzelem, ész, képzelet, szellem, az egész lény; ne csak az ember olvassa a verset, a vers is az embert. Átvilágítani és felrázni óhajtlak, hogy átrendezhesd magadat zárt, véges, egzisztenciális énedből nyitott, szociális, kozmikus, végtelen énné.” A sokak által félreismerten túlzottan befelé fordulónak tartott költő bevallja „közösségi” szándékát, azt szeretné, ha egymásban megsokszoroznánk örömünket, ha nem „egymás nélkül”, „egymás ellen” élnénk, szólnánk. Ezt a humanista, embertársait felrázni szándékozó Weöres Sándort is észre kell vennünk — s köszöntenünk születésnapján —, ki korai verseitől kezdve: „Hozzád szólok, most, társam, énem, ezerfejü — egy Fiatalság.” Proteuszi költői alkat. Ezerarcú, folyton megújuló, mindig más és más hangon megszólaló költő. A költészet jól ismert magasugró mércéit könnyedén, nevetve átugorja. Más mércéket állít önmagának. Újakat. És szinte megismételhetetlen bravúrokra képes. Olyan magasra teszi a lécet, hogy néhány kritikusa már ezt is bírálja. Babitstól tanulta a magas igényt, a soha-meg-nem-elégedés önmaga elé állított követelményét. Tér és idő nem korlátozza: költői világa éppen ezért végtelenül tág. Ez vonzza talán leginkább — a csodálatos formaművészet mellett — olvasóit, tanítványait. Egyik versében álmot lát az ősvilágról, máskor óegyiptomi Rhá-himnuszt ír, vagy Jeremiás siralmait szólaltatja meg, egyszer a szkíták udvarába menekül, pápua temetési éneket ír, de a francia népdalok hangja sem idegen tőle. Ez az ezerarcúság nemcsak a költő Weöres Sándort jellemzi, hanem a műfordítót is. A fordítás számára a költői én megsokszorozá66
